Festmények, tanulmányrajzok, grafikai munkák és szobrok kerülnek egymás mellé, jórészt a klasszikus modernség alkotásai, melyek az aktot immár nem kizárólag ikonográfiai témák megjelenítéseként, hanem elsősorban formaproblémák – rajz és színek, síkbeliség és plaszticitás, kompozíció és ritmus – tárházaként állítják elénk.

Az akt fogalma ugyanis eredeti etimológiai értelmében egy mozgás ábrázolását jelentette, ennek megfelelően pedig a modell elhelyezkedését, illetve a mozdulatok közötti átmenetet mutatta meg. Csupán utólag vonatkoztatták a meztelen emberi test megjelenítésére.

Az akt témája tehát a ruhátlan modelleket az anatómiai érdeklődés okán is egyenesen megkövetelő különféle akadémiai stúdiumok és a vágykeltő (és vágyakozó) testek feszültségterében helyezkedik el. A jól sikerült aktokban a spontán vázlatszerűség és a kidolgozott, felépített kép; a megörökített mozdulat és a test teljességre törekvő kifejezésének találkozását láthatjuk.

E műfaj a művészet történetében hosszú időn keresztül csupán közvetett kifejezése volt a kitárulkozás és a szemérmesség között ingadozó testnek, hiszen a bibliai és mitológiai történetek sajátos módon éppannyira elfedik a meztelenséget, mint amennyire megmutatják azt. A képzőművészet e „kulturális takarója” sokáig éppoly stabilnak tűnt, mint a határvonal az eleven modell és a legfeljebb elevennek tűnő műalkotás között.

A kiállításon többek között Ámos Imre, Czóbel Béla, Uitz Béla, Szőnyi István, Derkovits Gyula, Tihanyi Lajos, Vaszary János, Czigány Dezső, Kondor Béla, és Mattis Teutsch János művei szerepelnek.

A tárlat február 26-ig látható a MODEM III. emeleti kiállítóterében.

Vaszary János: Ádám és Éva, 1900-as évek eleje, olaj vászon