Először is azt a rozsdának látszó rozsdaszín felületet, amely helyett itt acélszínű acél szürkül és csillog, aztán a természeti-historizáló környezetet, és végül, természetesen, a dimenziókat.

Venet rozsdavörös nonfiguratívjai kilenc-, huszonkét vagy harmincméteresek Sanghajban, Versaillesban, Brazíliában, ahol ki- vagy felállították őket; kedvelik a rokokó vagy a quattrocento palotákat, mint hátteret, de legjobban végtelen gyepmezőkön, rügyező fasorok és más természetes zöldek előterében érvényesülnek.

Budapesti névjegy a Március 15. téren Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Veszprémben most a Modern Képtár hátsó kertjében, a vadszőlővel beborított városfal előtt. A hatalmas ívköteg (a műveknek vagy nincs címük, vagy köznapi megjegyzésre alkalmatlan matematikai jelsor az), egyszóval a hat-nyolc meghajlított vasrúdból összeszorított ívköteg eleve fölényes-fenségesen elüt a környezetétől. Rozsdavöröse a zöld fűtől, amelyből talapzat nélkül kinőni látszik, s kivált az üde-gyengéd meg komoly-sötét zöldeket váltó vadszőlőfüggönytől. Amely függöny természetesen csupa mozgó, csupa rezzenő, könnyű levélből szövődik, és így még kontrasztosabb háttérként szolgál a súlyos kompozícióhoz. Ez a kompozíció aztán szabályos ívdarabokból áll, ellentétben a csomós fűvel, meg a foltos vadszőlővel, amelyek a természet szép rendetlenségét képviselik itt.

Ezzel máris megtaláltuk a Venet-plasztikák egyik magyarázatát. Szabályos, vagy szabályosból provokatívan ki-kitörő geometrikus szobrászat ez, szögeit, köríveit, egyeneseit és spiráljait nem nehéz rokonítani az eltelt száz évben oly sok néven ismert konstruktivista szobrászattal. A művek hatása tömör és asszociációkra késztető. A hegyes szögekből összeépült, felül csúcsosodó fémkompozíció torony- (ha nem éppen Eiffel-) képzeteket mozdít, spirál formában feltekert vasrudak hengerre, védett-zárt térre utalnak, s ha a spirál elmozdul, valamely vége görbültté, egyik íve nyomott-szabálytalanná válik, óhatatlanul a rombolás disszonanciája hat ránk.

Venet konstrukciói azonban a konstruktivista alapélményeket humanizálják. A rozsdás felület érzelmi értéke, a szabályos és a szabálytalan váltakozása, a láthatóan súlyos elemek, és ezeknek az elemeknek a láthatatlan rögzítése csupa alkalom az önkéntelen továbbértelmezésre. Ebben különbözik a mű a klasszikus és mai konstruktivizmus krómacél sterilitásától, alapszínekre szorítkozó aszkézisétől. Az egymásra halmozott, de inkább összedobálás benyomását keltő oxidált acéldarabokra nem nehéz az el- és felhagyottság, a rozsdaövezet élményét vetíteni, elfektetett-széttolt spirálokba a tönkremenetel, az elmúlás, kifeszülő függőlegesekbe meg az erő diadalát belelátni.

A különös az, hogy mindez a concept art eredményeként jött létre. Korábbi lexikonok Venet-t ennek a műveket csupán a megfogalmazásig produkálni kívánó, testetlen, anyagtalan, az alkotást, mint koncepciót legfeljebb leírásban-fotóban közreadó törekvésnek a képviselőjeként ismerik. A hetvenöt éves művész matematikai, geometriai és vegyi elméleteket, képleteket és szabályokat csatlakoztatott a művészeti szférához, innen, reáltudományi elkötelezettségéből a veszprémi kiállítás címe is: Metametria.

Innen a többnyire szögekből, képletekből álló műcímek magyarázata is, amelyek utalnak arra, hogy ilyen számítások, következtetések és műveletek eredményeképpen jöttek létre a tárgyak. Amely tárgyak azonban szuverén életre kelnek, hatnak, elgondolkodtatnak és érzelmeket keltenek; most a kiállítótermeken kívül Veszprém közterein és a pesti Erzsébet hídnál. Teszik ezt éppen azzal az anyagszerűséggel, súllyal, minőséggel, amelyet a klasszikus concept art programosan megtagadott.

BERNAR VENET: METAMETRIA
Modern Képtár, Veszprém. Nyitva: október 31-ig.