Ritkán megy koncertre az is, aki szereti a komolyzenét
A kutatás nem tekinthető reprezentatívnak – a magasabb iskolai végzettségűek és általában a zenekedvelők felülreprezentáltak benne –, de 18 ezer válaszadóra már oda kell figyelni.
A feldolgozott adatokból egyebek mellett kiderül, hogy a koncertre járás gyakoriságát a lakóhely erősen befolyásolja, a komolyzene hallgatása iránti hajlandóságot viszont egyáltalán nem. A budapesti válaszadók közül csaknem kétszer annyian látogatnak el legalább évente valamilyen komolyzenei koncertre, mint a falun élők. A komolyzenét hallgatók aránya gyakorlatilag megegyezik a fővárosban és a kistelepülésen élők között. A vidéki városokban élő válaszadók gyakrabban járnak ugyan koncertre, mint a falun élők, ám összességében valamivel kisebb azok aránya, akik rendszeresen hallgatnak komolyzenét.
A korosztályok összevetésében meglepő lehet, hogy nem a legfiatalabbak maradnak távol a legnagyobb arányban a komolyzenei koncertektől, és nem is köztük a legkisebb azok aránya, akik viszonylag rendszeresen hallgatnak komolyzenét, hanem a 25-40 éves korosztály. 40 év felett viszont az életkor előrehaladtával folyamatosan nő a koncertre járó, komolyzenét rendszeresen hallgató válaszadók aránya. Tény ugyanakkor, hogy azoknak a fele, akik saját bevallásuk szerint kifejezetten kedvelik a komolyzenét, csak havonta, vagy még ritkábban szakít időt annak élvezetére.
A komolyzene beszerzésének forrása ma már egyértelműen nem a lemezbolt, hanem a YouTube: olyannyira így van, hogy a zenebolt és az egyéb offline beszerzési források még a 60 év felettiek esetében is fej fej mellett járnak a YouTube népszerűségével. Az egyéb online csatornákat nézve a második helyen a fiatalabbaknál a torrent áll, a Spotifyt és a hozzá hasonló streamelő oldalakat jóformán csak a 25 év alattiak használják.
Érdekes, hogy a válaszadók harmada egyszer sem adott pénzt komolyzenei lemezért vagy letöltésért, nagyjából ugyanennyien vannak azok is, akik egy éven belül vettek zenét, a többiek egy évnél régebben fizettek hordozóért vagy letöltésért.
A felmérésben részt vevők többsége az átlagosnál műveltebbnek tartja magát klasszikus zenében, a válaszadók bő fele vallotta ezt, igaz, egyharmaduk komolyzenei műveltségének morzsái az iskolai énekórák ködbe vesző emlékeiből táplálkozik csak. A válaszadók 16 százaléka ismerte el, hogy egy műveltségi játékban azonnal búcsúznia kellene a milliók ígéretétől, ha mondjuk Rossini vagy Verdi életművét firtatná a kvízmester.
A válaszadók mindössze 14 százaléka mondta magáról, hogy zavarba jönne, ha valaki váratlanul arra kérné, hogy szolmizáljon. 22 százalékuknak rémlik valami, 55 százalékuk magabiztos szolmizálóként tekint önmagára. Mindamellett a megkérdezettek bő fele meglehetősen rossz véleménnyel van a zenei oktatás színvonaláról. Pedig a zenetanulást a többség fontosnak tartja: minden negyedik megkérdezett szerint az iskolában mindenkinek meg kellene tanulnia játszani valamilyen hangszeren. A válaszadók kevesebb, mint egy százaléka ellenezné, hogy gyermeke hangszert vegyen a kezébe. Öt emberből egy pedig egyenesen kötelezővé tenné gyermeke számára a zenetanulást, de a többiek is támogató álláspontot képviselnek, ők a végső döntést a gyerekre bíznák.
A Fesztiválzenekar a kutatás eredményeinek ismeretében megerősítve látja, hogy a magyarok nyitottak a klasszikus zenére, ugyanakkor a nyitottság sokak számára nem válik cselekvéssé.
