Bruce Willis: a rendőr másképp
A filmrajongók frakkba és kisestélyibe öltözve, jegyért könyörgő transzparensekkel állnak naphosszat, a szabad művészek pedig egy kis figyelemre vágynak. A Croisetten végigsétálva legalább három Chaplinnel találkoztam negyedóra leforgása alatt. De hát: ez Cannes, megismételhetetlen atmoszférájával szűk két hétig a világ közepe.
Nem mellékesen, a fesztivál alatt verseny is zajlik a patinás Arany Pálmáért. Első körben döntetlen az állás, a cannes-i verseny első két filmje hozta a futballban olyan gyakori 1:1 -es eredményt. Magyarul: túl vagyunk már egy jó és egy rossz filmen.
Utóbbi az egyiptomi, Csata után című produkció volt, mely az “arab tavasz” indulásának idején játszódik egy bizarr love storyba csomagolva. Erre szokás azt mondani, hogy “tipikus fesztiválfilm”: a téma sokkal fontosabb, mint a mű maga. Az élettelen karakterek csupán téziseket mondanak fel pró és kontra. “Annyira aggódtam, hogy a twitteren tetszeni fog valakinek, de szerencsére mindenki szidta” – mondta rezignált arccal egy neves kritikus, hozzátéve: Yousry Nasrallah e műve sem fogja a világ filmművészetének élvonalába repíteni az egyiptomi mozit.
Kedvelték az ítészek viszont a “csodabogár” Wes Anderson nyitóművét, a Holdfény királyságot. Bolond és humoros mozi ez, csakúgy mint a korábbi művei, ez esetben két tizenkét éves gyerekkel a középpontban, akik egymásba szeretnek és elszöknének. Igen ám, de egy kis szigeten élnek, ahonnan bajos elszökni.
A nyitógálán Anderson és stábja igen nagy bulit szervezett a vörös szőnyegen: Bill Murray, Edward Norton, Jason Schwartzman, Frances McDormand és Tilda Swinton mellett a Budapestről érkező Bruce Willis is emelte az esemény fényét. Utóbbi – csakúgy mint a magyar fővárosban forgó Die Hard 5-ben – rendőrt alakít a Holdfény királyságban, csak itt éppen mintha önmaga paródiáját adná elő. Az 1965-ben játszódó művet többen hippifilmként jellemezték, lapunknak a rendező ennek kapcsán csupán így reagált: “Mi az a hippikultúra?
