Rembrandt a Hortobágyon
Rembrandt: Önarckép tágra nyílt szemekkel, 1630 |
És miért éppen Balmazújvárosban? Ezt a kérdést persze korábban is feltehettük volna, amikor Chagall-, Dalí-, Picasso-litográfiákat vagy Dürer-metszetmásolatokat állítottak ki. Erre hosszú magyarázatot ad Hűse László. Visszakanyarodik egészen a XIX-XX. század nagy mecénásához, Semsey Andorhoz, aki például a Lechner-tervezte Földtani Intézetnek, az MTA-nak, a Nemzeti Múzeumnak, Eötvös Loránd inga-kísérleteinek volt lelkes támogatója, s mindezt balmazújvárosi birtokainak bevételéből tette. A városban álló palotája sokáig felújítatlan volt, mígnem 2013-ban helyreállították, s a benne működő múzeumba új, fiatal csapat került, amelyik megpróbált kitörni valahogy az átlagos vidéki múzeumi létből. És valamit visszahozni Semsey szelleméből, ambícióiból. Azt szerették volna, hogy ne csak a szél lengesse az ajtót a tárlataikon, s megpróbáltak a helyi viszonyok közt „sztárkiállításokat” összehozni. Így kerültek kapcsolatba különböző gyűjtőkkel, például azzal a nyugat-európai gyűjtőkörrel, melyiktől a korábbi Picasso-kiállítás anyagát és a Rembrandt-másolatokat kölcsönkapták. Ugyanez a kör volt egyébként, amelyik tavaly Pécsnek is kölcsönözött Chagall-litográfiákat, persze nem ingyen, a bevételből való részesedésért. Érdekes, hogy Balmazújvárosban a Rembrandtokért nem kértek kölcsönzési díjat, mint azt Hűsi László mondja, csak a biztosítást és a szállítást kellett fizetni.
De ha már gyűjtőkről esett szó, említsük meg Antall Pétert is, aki Medgyessy Ferenc műveit helyezte náluk letétbe a kollekciójából. A Medgyessy-anyaggal idén Budapesten vendégszerepelnek, a Molnár C. Pál Múzeumban, amely szintén kiállított már náluk. Rembrandt után pedig a pécsi Janus Pannonius Múzeum anyagából szeretnének Zsolnay-kiállítást rendezni, ami évtizedek óta nem volt Kelet-Magyarországon.
A kiállított művek facsimile reprodukciók a párizsi Bibliothèque Nationale gyűjteményéből. A reprodukciókat a Louvre megrendelésére Armand Durand készítette 1865 és 1867 között. Eredeti műtárgy értékük ugyan nincsen, de manapság az érdekes 19. századi facsimile reprodukciókat több intézmény is kiállításra érdemesnek tartja, mondta el érdeklődésünkre Bodnár Szilvia, a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának vezetője.