Hunyjuk le a szemünket és gondoljuk azt, hogy űrutazáson veszünk részt. Képzeljük el, hogy 26 millió év alatt megtettünk 1400 fényévnyi távolságot, és űrtestvéreinket keresve landolni készülünk a nemrég felfedezett Kepler–452b nevű bolygón.

Vagy hunyjuk le a szemünket, hallgassuk a magyar és osztrák muzsikusokból álló Ensemble Geneamus zenéjét, és körülbelül hasonló érzés kerít minket a hatalmába. Ha kinyitjuk a szemünket, még jobban elcsodálkozunk. Mert ezt a szférikus zenét a muzsikusok olyan hangszereken játsszák, amelyek különös elegyét adják a régmúlt, a jelen és a jövő hangzásvilágának.

Az Ensemble Geneamus főként Mandel Róbert által tervezett programokat megvalósító, változó összetételű társaság, tagjai a régi korok hangszereit a legújabb technológiák környezetében szólaltatják meg. A hangszerkészítő, hangszer-restaurátor, hangszertörténész és muzsikus zenei vállalkozásának célja, hogy az elfeledettnek hitt instrumentumok új lehetőségekhez jussanak. Az üvegharmonika, a viola da gamba vagy a tekerőlant hangja nem várt barátságossággal simul bele az elektromos hangszerek hangzásvilágába.

Ensemble Geneamus és a Bécsben tevékenykedő Mandell Róbert (középen)

– Az október 10-én, a Cafe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében, a Bálnában rendezett bemutatkozó koncertünk fő hangadói a digitális és az elektronikus hangszerek lesznek – mondja Mandel – , de az érdeklődők megtapasztalhatják majd, hogy ezek környezetében milyen otthonosan érzik magukat a régi hangszerek. Ezekre azért van szükségünk, mert a mai modern, zenekari hangszerek az egységes megszólalás érdekében le vannak tompítva, az eredetiek ezzel szemben nyersen, vadul szólalnak meg. A viola da gamba hangja krétaszerű, kaparós, felhangja dús, zengő, míg utódja, a cselló úgy szól hozzá képest, mintha a hangjai vattába lennének csomagolva.

Mandel nemrégiben – ahogy ő fogalmazott – Bécsbe tette át kulturális tevékenysége székhelyét, ideje jelentős részét tölti az osztrák fővárosban. Ahol nem csak az Ensemble Geneamus programjain dolgozik. Aba-Nagy Zsuzsannával megalapította a Geneamus Zenei Egyesületet is, kottákat, lemezeket, könyveket adnak majd ki.

A közeljövőben kiírnak egy zeneszerző versenyt, amelynek lényege, hogy Mandelék kiválasztottak néhány egészen különleges hangszert, és a pályázóknak azokra kell új műveket komponálniuk. Így a kígyóként tekergő fúvósra, a szerpentre, aztán a tekerőlant és a csembaló ötvözéséből született viola organistára, a szöghegedűre vagy a dorombra. Ha elkészülnek a művek, lehet meglepődni ismét.