Mert most eljött az Exodus, Mózes derekasan rugdalja a lova oldalát, aztán fölemelkedik a nyeregben... Álljunk meg egy pillanatra. Nyeregben? Kengyellel? Ekkora költségvetés mellett nincs a stábban senki, aki emlékezne még az általános iskolai tananyagra? 

Nem mondom, hogy ez volna a lényeg, ha jó film volna az Exodus, Mózes akár traktorral is művelhetné a földjét felőlem, de ha valaki unja magát a moziban, akkor minden apróság számít. Márpedig az Exodus nagyon fárasztó élmény, alig várja a néző, hogy jöjjenek a csapások vagy változzon kígyóvá a bot azon az úton, amely úgyis a Vörös-tenger kettéválásához vezet. Ridley Scott azonban sajnálatos módon beleszorult a szerencsétlenkedésbe, hogy megmutassa hőse emberi oldalát, kételyeit és nehéz perceit.

Csak hát hová lett a hőse? Russell Crowe sajnálatos módon a pocakjával van elfoglalva, Christian Bale pedig akármilyen remek színész, egyszerűen nem reprezentatív figura egy ilyen tablóban. Nagyszerű az egész színészi lénye, a zsíros haja, meg az a kis tébolyult csillogás a szemében, de alapvetően értetlenül állunk a történtek előtt. Bale magánembereket tud játszani, de hogy ez a kétségektől gyötört ember hogyan késztetett egy népet csomagolásra és pusztai vándorlásra, arra semmiféle magyarázat nincs. Aki látta a Börtönvonat Yumába című film remake-jét kettejükkel, talán tudja, mire gondolok. Bale lejátssza a csillagokat is az égről, virtuóz és gondos, elegáns és emberi, Crowe meg csak elmosolyodik, megigazítja a kalapját, és fél mozdulattal uralja a vásznat, csak ő számít.

Egyébként nem lehet panasz a színészetre, John Turturrót ugyan semmiképpen nem tenném történelmi filmbe, mert hiába tesznek olyan fáraói csíkos konyharuhát a füle mögé, attól még John Turturro marad, és ilyenkor inkább az Aidában érzem magam, mint valami színes, szélesvásznúban. A többiek közül kiemelkedik a gonosz Ramszesz, a világító szemű Joel Edgerton. Amerikában egyre többet foglalkoznak azzal a problémával, hogy miért is halványkék szemű férfiakkal játszatnak bibliai és közel-keleti hősöket, miért jobb sötétre kenni egy halom szereplő bőrét, ahelyett, hogy eleve előny volna a barna bőr a szereplőválogatáson, úgyhogy ez legyen egyelőre az ő gondjuk.

A mi gondunk a terjedelem, a sok üresjárat, a sivárság, amin a luxus-mellékszereplők, Ben Kingsley vagy Sigourney Weaver sem segítenek. A nagy jelenetek nem kellően felkavaróak, pedig nem a technikán múlik, ez nem rajzfilm, jönnek a hullámok és felborítanak lovakat, szekereket, embereket. Csodák csodájára a végén sokan maradnak életben, Mózes pedig a történet kerekdedsége érdekében megfaragja a kőtáblákat, kicsit beszól az Úrnak, aki egy Caravaggióból szalasztott gyermek. Nem tudom, hogy egy ekkora kudarc azt jelenti, felejtsük el a nagy témákat, vagy lehet újra próbálkozni, tehetségesebb emberekkel.

Remélem, az utóbbi.

Exodus – forgalmazza az InterCom