Fontos vívmány vagy átok a TAO? - erről beszélgettek a színházi szakma képviselői és Halász János kulturális államtitkár a POSZT-on. A Radnóti Színház gazdasági igazgatója, Komáromi György szerint ez a támogatási forma Janus-arcú. A negatívumhoz sorolta, hogy a színházakban csökkent a kísérletező típusú előadások száma. Az igazgatók gyakran TAO-s előadásokban gondolkodnak, ami annyit tesz: a biztos befutó, népszerű produkciókat részesítik előnybn a repertoár építésekor. Ennek oka: ez a bizonyos TAO a jegybevétel nyolcvan százalékáig vehető igénybe (mecénás ekkora összeggel támogathatja a teátrumot, cserébe adójóváírást kap.)

Ezt erősítette Vidnyánszky Attila igazgató, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke is, aki arról beszélt, hogy szinte teljesen eltűntek - a TAO miatt - a kortárs magyar darabok a nagyszínpadokról. A beszélgetésben hosszasan emlegették azokat a társulatokat, amelyek például mexikói, azerbajdzsáni és makaói produkciókról visznek igazolást, ennek kapcsán több százmilliós TAO-t vehetnek igénybe, miközben itthoni létezésük szinte ismeretlen. Ennek kapcsán jött elő az is, szűrni kéne, miféle feltételek szerint regisztrálhat az előadó-művészeti törvény szerint egy-egy előadó-művészeti szervezet. A táncművészeti szövetség képviseletében Kiss János regisztrált fantomcégeknek nevezte ezeket az “egzotikus” országokban fellépő tánccsapatokat.

Az efféle ügyeskedők kiszűrésére módosították az előadó-művészeti törvény TAO-szabályozását, és limitálták, mely országokbeli fellépések lehetnek mérvadóak e pluszpénz igénylésére.

Egy másik módosítás meg azt veti vissza, hogy pénzszerző közvetítő cégekhez kerüljön a TAO egy része, ebből a juttatásból ugyanis nem adhatnak az intézmények ügynöki jutalékot. Ezzel is ösztönözve őket, hogy maguk keressenek támogató cégeket.

De miért is fontos ez a támogatás, mikor a TAO megjelenésével szinte arányosan kezdték el a fenntartó önkormányzatok csökkenteni a támogatást? Ezek az összegek jelentős bevételt jelentettek az intézményeknek a válság és az elvonások idején. Igaz, a kisebb nézőterű színházak jóval alacsonyabb összeghez jutottak, míg például a Budapesti Operettszínház 1 milliárd forintnyi pluszbevételt kapott ez által, igaz, az elmúlt négy évben majdnem felére csökkent az állami támogatásuk. (Felvetődött, másfajta szorzókat vegyenek figyelembe egy kisebb nézőterű művészszínháznál, mint egy hatalmas populárisnál.)

A TAO egyébként nem szponzori segítség, mivel a felajánlónak anyagi előnye származik az ügyletből. Sőt, megtudtuk azt is, ezzel a lehetőséggel egy időben teljesen eltűntek a szponzorok, hiszen inkább úgy finanszíroznak egy teátrumot, ha mindeközben ők is jól járnak.

A Teátrumi Társaság majdhogynem elégtételt érez a TAO-törvény módosítása kapcsán - jelezte Vidnyánszky -, hiszen hat-hét éve, a jogszabály kialakításakor előre jelezték a várható visszaéléseket.