A tanult mondások sterilizálta miliőben reveláció a Republikon Intézet stratégiai igazgatójának szórakoztató politikatudományi munkája. A szerző a legismertebb és -népszerűbb képzelt világok, a Star Wars- és a Star Trek-univerzum politikai rendszereit elemzi, és ezeknek a segítségével mutatja be: emberi – és azon túli – közösség nincs és nem lehet politika nélkül.
A politológus páratlan bravúrja, hogy mindezt úgy teszi: a tudományos-fantasztikus fantáziabirodalmak tökéletes elutasításával tüntető érdeklődő számára is érthető a kötet. Ezt empirikus adatfelvételem cáfolhatatlanul bizonyítja.

Annak ellenére, hogy csupán felületes (eufe­mizmus) ismerője vagyok e világoknak, az elemzések, példák világosak voltak. Például az is, hogy milyen legitimációs problémákat látnak a Star Wars Jedi Tanácsának működésénél azon kevesek, akiket nem vakít el a fénykardok csillogása. Tóth módszeresen veszi végig a Star Wars, a Star Trek, Az éhezők viadala és a többi sose volt/sose lesz világ legérdekesebb politikai struktúráit, hatalommegosztási dilemmáit, döntéshozatali mechanizmusait. Fókuszba kerül a hatalommal szembeni lázadás ügye is, az, hogy az egyéni érdekek miként találkoznak közösségi szempontokkal, vagy válnak el azoktól.

A morális választások, dilemmák éppúgy befolyásolják a rendszerek jövőjét, ahogyan az összes létező politikai rendszerben. Miként az egyén is: ­Tóth remek parabolákkal igazolja, hogy az intézmények és az egyéni szereplők miként hatnak egymásra, hogyan kerekedhetnek felül egymáson, s e viszonyok milyen dinamikusan változók. Azaz, hogy akkor sincs vége egy politikai rendszernek és közösségnek, ha már kitalálták a működés kereteit, mert mindig jönnek majd, akik több, másfajta hatalmat akarnak. Kérdésből amúgy van bőven. Aktuális hazugságok hogyan lehetnek később a közösség hasznára? Legitimál-e amorálisnak tűnő cselekedetet a jó cél? Hogyan hatnak az egyenlőtlenségek a társadalmi folyamatokra? Mindig jöhet-e rosszabb?

Minden kérdés újabb érv e különleges politikatudományi kísérlet elolvasása mellett. Kár, hogy a szellemi munka nívóját nem éri el a korrektori tevékenység színvonala, hogy nyelvhelyességi Darth Vaderként is eljárjunk.

Annak ellenére, hogy ennek a kötetnek nem ez a tanulsága, hanem az: megéri merni elgondolni. Tóth Csabának volt ehhez elég fantáziája és tehetsége, így megemlékezhetett arról, a demokráciák erőssége mégiscsak az, hogy a többség békét akar. Az is lenne tán, ha ezt mindenki megértené. Akár ebből a könyvből. Akkor tán a jók nyernék a politikára éhezők viadalát.

Tóth Csaba: A sci-fi politológiája  Athenaeum Kiadó, 2016. 360 oldal, 2990 forint