A Somogyból indult színművésznő ma is 18 darabban játszik, rendez, szinkronhangként szólal meg. Pogány Judit hosszasan mesélt gyerekkoráról. Meleg családi környezetre emlékezett, és arra, hogy miképp álmodozott, alvás helyett:

– Alig vártam a lefekvési időt, mert az éjszakákra szükségem volt a történetszövéshez – mondta.

Utólag az álmodozások korának nevezte a színművésznő kislánykori éveit, s bár ez az ébrenlét nem is volt éppen egészséges, ugyanakkor úgy érzi, hogy empátiakészsége az ébren töltött éjszakák idején született meg.

Magát nem egyszer „szürke verébként" jellemezte. A budapesti 1965-ös Ki mit tud hozta el a színházi pályakezdés lehetőséget, hiszen utána hívták meghallgatásra a Csiky Gergely Színházba.

– Kaposváron a megyei bíróságon dolgoztam adminisztrátorként, s éppen a bírónál gépeltem, amikor jött egy telefon, hogy meghallgatásra hívnak – emlékezett a színművésznő, akit aztán a meghallhatás után Gáti György akkori színházigazgató szerződtetett segédszínésznek.

Pogány Judit beszélt arról, hogy akik Kaposváron töltöttek bizonyos időt, a mai napig minden riportban elmondják, hogy abból élnek, amit itt tanultak, hiszen volt időszak, amikor itt volt az abszolút színházi műhely. A főiskoláról is, ha valakit Kaposvárra hívtak, akkor bármelyik fővárosi szerződést visszamondta, akkora büszkeséget jelentett itt játszani. Ezt elérni nem kis „meccs" volt – jegyezte meg, hiszen voltak évek, amikor „ült” a színházi élet.