A hideg dacára a programból nincs hiány, bár egy stoppos szerint az idén elmaradt a Nagy Fellépő. Hogy pontosan kire is gondolt, azóta is ezen gondolkodom, mert nekem azért nagy név Dresch Mihály is, no meg ugye Snétberger Ferenc, a Besh o droM, valamint Hobo nem ma kezdte a pályát, ahogy Palya sem.

Kapolcs

Palya Beánál, akinek külön helyszíne van a kapolcsi főút mentén, a Palya udvar, hangpróbán jártunk. Ez pont annyira nyilvános, mint egy „rendes” koncert. A különbség csak annyi, hogy csellengő (zenei) F-eket kerestek, néha-néha leálltak, és egymásnak szóló hangos instrukciókkal cirkalmazták az előadást, majd Bea többször emlegette, még egy órát kell várni a produkciókig. Nyakig begombolkozott emberek ugyanúgy lelkesen hallgatták az óriási babzsákfotelbe huppanva, mint ahányan Lackfi János délutáni estje előtt toporogtak a Kaláka udvarban.

Itt a programváltozás volt a kulcsszó, a Lovasi Andrásos programok elmaradtak, a beugró Lackfi volt, a helyszín udvarmestere és Ferenczi Györgyék.

A helyszínek között turnézva kipróbáltuk a gasztrofelhozatalt is, egyik sem hasonlított egy fitnessmenüre. Ellenben egy korrekt vásári összkajáldára egy fantasztikus kávézóval - igen. A legtöbb étel annyira kiadós, nehéz, sűrű, hogy pálinkával kell szétcsapatni, már azoknak, akik szeretik a pálinkát. Mert aki bírja, annak is van miből válogatnia – az illatos radír ízűtől a minőségiig.

Van itt minden, lángostól a sparhelt lepényig, házi rétestől a hurkapálcára szúrt pityóka tekertyűig. E legutóbbi, a Kék abrosz néven futó talán a legizgalmasabb. A helyiek közül a vállalkozó szellemű háziasszonyok ugyanis megnyitották a portájukat, és saját főztjükkel – paradicsomos káposztától a bundás kenyérig – etették a fesztiválozókat.