Tökéletesen plasztikus, olyannyira harmonikus, amilyet csak a szimmetriához vonzódó ember képes kitalálni. Pillangóház – mondja mindenki, aki ránéz a képre, és valóban: a párkány égre rajzolódó kontúrja lepkét formáz.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

Ifjabb Nagy István mesterét, Lechner Ödönt követve vonzódott a természet jelensé­geihez. A legpompásabb szecessziós formakincset vonultatta fel akkor is, amikor az új évszázad első éveiben remek megbízást kapott: Rákosi Jenő rendelt tőle négyemeletes bérházat a főváros akkor tisztes középosztályi vidéknek számító fertályán, a józsefvárosi Szűz utcában. A ház modern lett, egyben magyaros, így aztán tökéletesen illett a tulajdonoshoz, aki napilap-főszerkesztőként, újságtulajdonosként, színdarabszerzőként és egykori népszínházi igazgatóként is megkerülhetetlen alakja volt a budapesti közéletnek. (Azt persze aligha sejtette bárki is, hogy másfél évtized múltán már a revizionizmus atyját is őbenne fogja tisztelni az ország.)

Aztán eltelt a XX. század, és a Szűz utca 5–7. olyan lett, amilyennek a képen látjuk: kicsit kopottas külvárosi bérpalota. Szépségére sem biztos, hogy rácsodálkoznánk, ha nem volna itt ez a fénykép.