Petri Lukács Ádám: Vallai halálára
Vallai, akinél nagyobb élvezettel, mívesebb mimikával, felszabadítóbb zengéssel senki nem tudta szavalni Petritől, hogy : "...Mindenesetre halott /Nem veszi elő többé/ a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit" (Leonyid Iljics Brezsnev halálára), lelne ma valami ironikusat, , alkalmat egy felesre abban, hogy a Nagy Októberi reggelére hunyt el.
Vallai Péter, a Vígszínház legendás színésze, filmek és televíziós játékok fontos szereplője, megírják majd sokan, hozzáértők Pétert.
De Vallai sokunknak: a Petri György-versek hangja, mozdulata, esték, a versek tudója, utánozhatatlan előadója, éltetője, megosztója.
Vallai Péter ugyanúgy része a Petri-életműnek, mint fordítva.
Sok százan Vallai Péteren keresztül ismerik Petri költészetét.
Például a Solt Ottilia halálára írt verset, amely így végződik:
"Nyugodjál békében. Nem támadunk fel/ Habár? A fene tudja. A nagy kérdés/ Az, hogy hány évesen."
