Az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes az elmúlt hat évtizedben szinte folyamatosan a folklórból kisarjadó, abból inspirációt nyerő színpadi néptáncművészet egyik emblematikus műhelyeként vált ismertté. Szellemisége, kisugárzó ereje a kezdetektől meghatározó volt. Az itt alkotott művek közül jó néhány az egyetemes magyar kultúra legfényesebb lapjaira íródott.

MÁNE: Ecseri lakodalmas és Álomidő - a 60 éves együttes gálaestje

Az első rész az Ecseri lakodalmas válogatása, mely az 1951-es bemutatója óta nemcsak a hazai, de a világ táncszerető közönségének elismerését is méltán vívta ki. A több mint ezer alkalommal színre vitt produkció a magyar színpadi néptáncművészet egyik emblematikus alkotása. Az Ecseri lakodalmas mostani felújítása különleges és egyedi élményt ígér. Az Együttes kibővített zenekarán kívül közreműködik a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és a Kiegészített Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus is, kiknek segítségével eddig soha nem hallott és egyedi, monumentális hangzásban gyönyörködhetnek a nézők. Az előadásban negyven táncos közreműködésével megjelenített hol lírai vagy sodró, hol bensőséges vagy monumentális színpadképek váltják egymást. A felújítás – miközben megőriz mindent, mi megőrzendő – új rendezésben, az „eredeti” műhöz méltó, de a mához közelítő előadásként kerül a közönség elé.

A második rész az Együttes legújabb, Álomidő című produkciójának erre az estére összeállított változata.
Az Álomidő a táncoló ember dicsérete! Alkotóinak álmai – vagy annak vélt emlékei – elevenednek meg egy általuk megélt vagy megéltnek hitt világról, demonstrálva viszonyukat a tradícióhoz, a múlt titkaihoz, a jelen sokszínűségéhez.

Az álomban minden megtörténhet. Az álom varázslat. Átjárót nyit az élet és a halál, a valóság és a fikció között. Az álom elfojtott vágyaink tükre. Az álom: utazás.
Az Álomidő zenéje, miközben szándékosan eklektikus – a tradíció mellett magába építi napjaink popzenéjének posztmodernségét is –, mégis egységes képet mutat.

A koreográfiák a műfaj legjobb példáit követve, nagy hangulatváltásokkal sorjáznak elő. A táncjelenetek matériáját a Kárpát-medence folklórja biztosítja, melyből az alkotók a színpad könyörtelen szabályai szerint válogatnak, sűrítenek, stilizálnak. Az egyes táncokhoz gondolati-érzelmi többlettartalmakat, egyéni asszociációkat rendelnek, hogy ezáltal azok a modern ember érzelmeinek, gondolatainak, egyéni vagy közösségi identitásának kifejezőeszközévé válhassanak.

Közreműködnek:

Kiegészített Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus
Karnagy, művészeti vezető: Molnár Éva

Szolnoki Szimfonikus Zenekar
Főzeneigazgató: Izaki Maszahiro
Vezényel: Bánfi Balázs

Magyar Állami Népi Együttes
Tánckarvezető: Kökény Richárd
Zenekarvezetők: Pál István, Radics Ferenc
Szólót énekel: Herczku Ágnes

Rendező, művészeti vezető: Mihályi Gábor