A szerző felvétele

És akkor belebotlottam a papírgyűjtőkosárba. Azért voltam figyelmetlen a Népszabadság szerkesztőségében, mert feltűnt egy Charmander az asztal fölött, azt próbáltam levadászni.

Ez a vasárnap délutáni karambol persze csak bemelegítés volt ahhoz a hétfő reggeli kellemetlenséghez képest, hogy óvatlanul behatoltam egy Váci úti étterem teraszára, miután egy Raticate tűnt fel az asztalok között.

Nyilván szó nincs arról, hogy belefeledkeztem a komplett világot megzavaró játékba, csak karikírozni akarom rabjait. Hiszen mutatványaik miatt Nagy-Britanniában már bányamentők segítettek egy bajba jutott tinédzseren, aki elhagyatott alagútrendszerbe rongyolt Pokémon után kutatva, új-zélandi ember hagyta ott az állását, hogy minden idejét a vadászatnak szentelhesse, a vancouveri rendőrök közleményt adtak ki, arra kérve a polgárokat, tiszteljék a magántulajdont, miután izgatott játékosok rongyoltak be kertekbe, házakba, irodákba különleges Pokémonokat keresve, mindemellett emlékezetpolitikai viták kezdődtek, hogy például legitim-e Pokémont szerezni az auschwitzi haláltábor területén.

És mennek majd még radikális gamerek demilitaritált övezetekbe a két Korea között, aknamezőkre az egykori Jugoszlávia területén, kábítószer-laborokba Kolumbiában, szökőkútba a Margitszigeten.

A szerző felvétele

Természetesen csak a hanyatlásteóriáim empirikus alapú megerősítése motivált meg a hírlapírói alaposság vezérelt, amikor letöltöttem a játékot a telómra. Mivel cikket közöltünk róla, kötelezve éreztem magam arra, hogy megszerezzem az alapvető jártasságot a témában. Hiszen ilyen okból nézzük meg a tízezredik Orbán-beszédet is arról, hogy ébresztő, Európa, nyálazunk át Magyar Közlönyöket, megyünk a körútra, ha éppen villamosmegállók tetején táncolnak mámoros magyar futballdrukkerek. Tehát tényleg csak a minimális hírlapírói felelősségnek megfelelve töltöttem le az apokaliptikus jelenetek sorozatát okozó játékot, amely emberi fejek tízmillióit temeti a mobil képernyőjébe.

Köztük az enyémet, ezért fordulhatott elő, hogy ma reggel hozzávetőleg tizenhét perc alatt tettem meg egy néhány százméteres távolságot a XIII. kerületben, amely kimeríthetetlen Pokémon-vadászterületnek tűnt, és rohantam kollégám után a redakcióban, amikor Charmander feltűnése miatt sietett egyik asztaltól a másikig.

Ennyi magamon végzett kísérlet birtokában nyugodtan mondhatom, hogy lényegében lehetetlen nevetségesebbet elképzelni annál, minthogy egy harminc fölötti férfi az okostelefonját markolászva patkánytípusú Rattata Pokémont üldöz kávézó kollégáit odahagyva egy GoogleMaps-alapú játékban.

Erre írná a megtörhetetlen Radnóti Miklós, hogy térkép e táj. E fordulatnak és jelenünknek az ismeretében pedig igaz is lehet a Hírcsárda értesülése, hogy többezer néző befogadására alkalmas Pokémon-stadion épül Felcsúton.

Amíg elkészül, elmegyek vadászni. Állítólag itt van a közelben egy Bulbasaur.