A könyv sem valami spontán, lírai dalra fakadás, a kifejezetten építészetre szakosodott berlini DOM Publi shers kiadó régóta készít ehhez hasonló, sajátos építészeti útikönyveket Helsinkitől Tokióig és Tajvantól most Budapestig. Üdítő arányban keveredik bennük a szakmai leírás, a szubjektív vélemény és némi kritika is.

A kötet 250 (ebből 200 a rendszerváltás utáni kortárs) budapesti és agglomerációs épületet mutat be sajátos építészeti sétákba szervezve, a történeti, kulturális hátteret pedig magyar szakemberek tanulmányai adják meg hozzá. Minket persze leginkább az elfogulatlan kívülállók véleménye érdekel. Egyrészt imponáló az alapos helyismeret, másrészt meg is tudnak lepni, amikor a hazai közvélekedéstől eltérő szempontokat tartanak fontosnak.

Sokkal jobban értékelik például a hazai szemekben legtöbbször erkölcsileg már rég lenullázott szocreál vagy szocmodern épületeket (a leírások mellett olykor két vagy három pirospaprika logójával jelzik, ha valami kiemelkedően tetszett) és a magyar mérték szerint legtöbbször utált szórványos merészséget, amikor egy modern épület nem odasimulóan, hanem radikálisan mer a környezetére reagálni. (Két paprikát kapott például az MTI 1990-es Naphegy téri bővítése, a Vámház téri metróállomás vagy a Müpa, hármat Makovecz piliscsabai Stephaneuma, Nagy Tamás gödöllői temploma vagy éppen Kis Péter Práter utcai fekete bérlakástömbje…)

Az építészeti értékek persze térben és időben elszórtan léteznek, gyakran rejtve és még gyakrabban a városi televény átlagos vagy átlagon aluli típusházaitól körbevéve, kitakarva. De az építészeti író épületvadász, már a fürkésző pillantása is ráállt az új, a friss keresésére. Budapest Építészeti kalauza stílusok és hozzáállások között is kalauzolva jelenleg a legteljesebb kortárs építészeti útikönyv.

És két német szerző kellett hozzá.

Arne Hübner – Johannes Schuler: Építészeti kalauz Budapest. Terc Kiadó, 360 oldal, 6800 Ft