Döntéshozatali és cselekvés-előkészítő közösségi platform, amely a hatékony érdekérvényesítés formáinak és kereteinek radikális átgondolását vette célba, valamint a szakmákon belüli szerveződések mellett az egyes művészeti és humán ágazati együttműködésének megalapozását.

Furcsa felhanggal indult a hétfői akciónap. L. Simon László, az NKA alelnöke ugyanis blogjában arról írt, meghívták az eseményre az NKA főigazgató asszonyát, de mivel ő állami hivatalnok, és az operatív ügyekért felelős L. Simon hivatott az alap jelenéről és jövőjéről nyilatkozni, így ő mondott igent a felkérésre. Először a szervezők örömmel fogadták a visszajelzést, majd egy nappal később levelet kapott arról: a Tranzit közössége úgy döntött, a felkért hozzászólók között ne kapjon időt. De mivel a fórum nyitott, vegyen részt rajta, szólaljon meg – a moderált fórum szabályainak betartásával. L. Simon úgy véli, nem vall művészi és politikai bátorságra, ha az NKA-val foglalkozó beszélgetésből épp az NKA képviselőjét zárják ki, és még meghatározott időkeretben sem kaphat szót.

A téma nem kerülte meg az akciónapot sem, igaz, az esemény végére rakták, mikorra már a korábbi nagy létszámú csapatnak csak a töredéke maradt. A vélemények megoszlottak arról, jó döntés volt-e a reakciójuk. A többség úgy gondolta, nem akar aktív politikust invitálni az eseményre (ez volt a levelező listán szereplő többség érve is), akit többen ráadásul a közélet illegitim szereplőjének tartanak, mivel megszavazott minden olyan törvényt, amely a demokráciát csorbítja. Mások szerint viszont meg kellett volna hívni az alelnököt, lett volna mit kérdezni tőle, ráadásul más – igaz, már nem regnáló – politikus is szerepelt a meghívott előadók között: Bozóki András miniszter és Inkei Péter, helyettes államtitkár. (Harsányi László, az NKA volt elnöke, valamint Horányi Attila művészettörténész volt még a hétperces felszólalók között.) A meghívás melletti érvként szerepelt: a pártpolitikusok nem kikerülhetőek, mivel náluk a jogalkotói lehetőség.

Az összejövetelen nemcsak a felkért hozzászólók beszéltek az NKA elmúlt 20 évéről, hanem az összegyűlt művészek, szakemberek, Tranzit-aktivisták is elmondták, milyen reformra lenne szükség a Nemzeti Kulturális Alapnál. Fontos szempontnak tartották azoknak a szakmai szervezetek legitimitását, amelyek a kollégiumokba delegálnak. Ugyanakkor a kurátorok helyzetét sem ártana átgondolni, szakmaiságukat, összeférhetetlenségüket, önállóságukat. A pályázatértékelési szempontok sem ismeretesek, ahogy az sem, kiket támogat a független NKA, az adott kormánynak kedveseket vagy akik értékeket képviselnek, akár nemzetközi szinten. Ez utóbbinak persze előfeltétele, hogy ismerjék a pályázók munkáit, a nemzetközi színtereket. Alaposan tanulmányozzák a pályázatokat, de erre sem idő, sem pénz nincs elég, ugyanis a kurátorok nem főállásúak. Ugyanakkor hiányolják az alappal, a kulturális élettel kapcsolatos víziót is. Nem tudni, mit szeretnének felépíteni, és mit támogatnak: művészeti projekteket vagy a közeget. A miniszteri keretet egyik felszólaló sem tartotta megfelelőnek, ahogy azt sem, hogy a mindenkori kultuszminiszter kurátorokat delegál a kollégiumokba.

Az aktív NKA-pályázók – az összes kulturális területen – hiányolják az NKA kommunikációját, főként a pályázatok elutasításnál a részletes indoklást, ahogy ez például az EU-s terekben megszokott.

A másik kardinális kérdés az volt: a Magyar Művészeti Akadémia bekebelezi-e az NKA-t? Különösen annak fényében, hogy alapításakor az államtitkár Fekete György volt. Az MMA kapcsán felvetődött, legyen-e művészetpolitikája egy kormánynak. Ha azt mondjuk, nem, azzal, elfogadjuk a művészeti akadémia szerepét, amely a kormány szimbolikus művészetpolitikáját látja el – jelezték. De ha van, akkor az a kérdés: beleszólhat-e a művészetbe? Azt mindesetre deklarálták: a kulturális szférának plurálisnak kell lennie, nem egyfajta szakmaiság fogalma alá begyűrni az egészet.

Megtudtuk az összejövetelen, hogy a Független Előadó-művészeti Szövetség tagjainak kilencven százaléka bojkottálja az MMA-s pályázatokat, ahogy a jelenlévő művészek nagy része is. Mint mondták, nem azért nem pályáznak, mert úgysem kapnak pénzt, hanem már az elképzeléseik benyújtásával is legitimizálnák ezt a szervezetet.