Marosi Ernő művészettörténész, akadémikus ismertetőjében kiemelte, hogy Andrea Palladio 1570-ben írt művének megjelentetésével méltóképpen zárult a Reneszánsz Év.

Palladio egyszerű padovai kőfaragó család sarja, de építőművészetével akadémiai magasságokba emelkedett. Újítás és a hagyomány tisztelete ötvöződik munkáiban. Veneto tartományban dolgozott, fél Vicenzát lebontotta, hogy újítson. Eredeti, merész, vállalkozó szellemű - mai szóhasználattal innovatív - építész volt - jegyezte meg az akadémikus.

A mester példaképe Donato Bramante (1444-1514) itáliai építész, az érett reneszánsz nagy mestere, aki a római Szent Péter-székesegyházat is tervezte. "Palladio gondolkodását az építészetről a megfelelés ... alapelve határozta meg, s ez volt a késő reneszánsz vezérlő elve is" - fejtette ki Marosi Ernő.

A Négy könyv első kötete az építőanyaggal, a szerkezettel foglalkozik, vagyis szabályzatok gyűjteménye. A második könyv a magánházak tervezéséről, építéséről szól, városi palotákról (palladiókról) és vidéki villákról. A harmadik kötet urbanisztikai célokat jelöl ki: utakat, hidakat, középületeket - színház, tornacsarnok - , míg a negyedik könyv a templomok, kolostorok építészetével foglalkozik.

Palladio a könyvvel nemcsak az épületeit hagyta az utókorra Vicenzában, Velencében, Udinében, hanem mint az antikvitás és az építészetelmélet ismerője írásba foglalta eszményét. A magyar könyvészetben új minőségként látott napvilágot ez a kötet - emelte ki az akadémikus.

A reneszánsz építészeti könyv 1982-ben jelent meg először magyarul a Képzőművészeti Zsebkönyvtár sorozatban, papír kötésben, Zádor Anna művészettörténész utószavával. A könyv rég eltűnt a boltokból, pedig az egyik legfontosabb antik építészeti munka - mondta el az MTI-nek Flohr János, a könyv tervezője. A grafikusművész hozzátette, hogy a Palladio születésének 500. évfordulójára megjelent és most bemutatott, az eredetivel megegyező méretű művet Hajnóczi Gábor fordította.

Flohr János a fölkérés után 45 nap alatt elkészült a könyv tervezésével. Janson-féle reneszánsz talpas antikva betűtípussal tervezte meg a kötetet. 1954-ig a világ úgy tudta, hogy ez az elegáns betűtípus a holland Anton Janson találmánya, később azonban kiderült, hogy az erdélyi protestáns betűművész, Misztótfalusi Kis Miklós alkotása.