Albrecht Dürer nevezetes rinocérosza ötszáz éve lépett Európa földjére, mégpedig Lisszabonban, 1515 májusában. Az ókor óta ez volt az első orrszarvú, amely kontinensünkre tette a lábát. A budapesti Útisz Galériában Orosz István grafikusművész a félezredes évfordulón Rinopartit tartott, remek előadásban ismertetve az állat történetét és máig tartó művészi hatását.

Dürer a nevezetes rinocéroszt nem látta. Az állat leírását bizonyos Valentim Fernandes küldte el levélben Németországba, talán egy vázlat kíséretében, és a leírás Dürerhez is elkerült. Ennek alapján örökítette meg a szörnyeteg testű állatot – tudhattuk meg az előadásból. Munkájához felhasználta különös természettani gyűjteményét, melybe nagy kedvvel vásárolt különleges képződményeket. Amúgy is foglalkoztatták a természet mutációi, új csodái, amelyeket nagy számban szolgáltattak az akkori földrajzi felfedezések.

Albrecht Dürer így rajzolt orrszarvút látatlanban

A nevezetes rinocérosz is ezek révén jutott Európába. Az állat II.Muzaffar szultáné, az indiai Gujarat félsziget uralkodójáé volt, ő ajándékozta az ott kolóniát alapító portugálok alkirályának, Alfonso de Albuquerquének, aki hajón útnak indította Lisszabon felé. Afrika megkerülésével négy hónap alatt érte el a fővárost a különleges rakomány. I. Emánuel király a város főterén arénát ácsoltatott az orrszarvú számára: ebben kellett a bestiának megmérkőznie egy elefánttal. Mindenki kíváncsi volt arra, mi igaz abból, amit Plinius ír, hogy az elefánt és a rinocérosz halálos ellenségei egymásnak, és küzdelmükből az utóbbi szokott győztesen kikerülni, mivelhogy dühében képes felhasítani az elefánt hasát. A lisszaboni arénában 1515-ben a két állat nem esett egymásnak, fújtattak egy darab ideig, aztán az elefánt eloldalgott.

Az eseménynek szemtanúja volt a fönt nevezett Fernandes, s német barátainak beszámolt róla. Levele nemcsak Dürerhez jutott el, hanem Hans Burgkmairhoz is, aki szintén metszetet készített róla. Az övé kevésbé lett nevezetes és részletgazdag, ráadásul az állat mellső lábai az ő képén meg vannak kötözve. Ami Dürer ábrázolásán feltűnő különlegesség, hogy a fenevad tarkójára is rajzolt egy második, kis szarvacskát, ami nyilván képzelete szüleménye, de minden utánzójának rajzán visszaköszön.

A lisszaboni rinocérosz Európa-szerte népszerű lett: 1515 nyarán már könyv jelent meg róla Rómában (egyetlen fennmaradt példányát ma Sevillában őrzik, s bejegyzése szerint Fernando Colombóé, azaz Kolumbusz Kristóf fiáé volt), Luther Márton a Jób könyve egyik szörnyetegét rinocéroszként írta le bibliafordításában. Még a világ akkori felosztását szabályozó tordesillasi szerződésben is szerepet játszott. Újratárgyalása alkalmából I. Emánuel odaajándékozta X. Leó pápának. Ám a Rómába szállító hajó elsüllyedt a Ligur-tengeren, valahol ott, ahol napjainkban a Costa Concordia.

Így nyúlnak a szálak máig, no meg ötszáz év művészeinek munkáin át. Napjainkban például Lawrence Norfolk írt róla regényt. Maga Orosz István is több alkotásán eljátszott vele, hol oszlopok közé rejtve, hol meg azt az elképzelt helyzetet ábrázolva, amikor Dürer egy camera obscurán át megörökíti az orrszarvút. Ezek a metszetei is megtekinthetők a néhány hónapja nyílt Útisz lakásgalériában a Honvéd utcai szecessziómúzeum épületében.