Öt nő, öt válasz
A belvárosi lakása szobáit kiadó idős hölgy szép, de a Keleti-tenger mellől, Schwerinből érkezett vendégek fülének furcsa, kicsit archaikus németet beszélt. A WC felett egy kigyulladó piros lámpa jelezte a „foglaltságot”. A legfurcsább azonban az volt, hogy valaki a lakását idegeneknek adja ki pénzért, ilyen az NDK-ban elképzelhetetlen volt – meséli Gregor Sander, hogy tizenéves fejjel milyen élmények érték élete első budapesti látogatásán.
Gregor Sander. Szereti a magyarok nyíltságát Tina Ruisinger |
Budapest és Magyarország nagyon fontos a negyvenhat éves, családjával Berlinben élő német író számára. Az idén megjelent Was gewesen wäre (Mi lett volna) jelentős részben a magyar fővárosban játszódik. Szerelemről, barátságról, árulásról, a megosztott, majd újraegyesített Németországról szól a két barátnő, Astrid és Jana kapcsolatát huszonöt éves perspektívában elbeszélő történet, amelyben felbukkan a mostani Magyarország is. Mégpedig egy budapesti képzőművész házaspár képében. A nő elmenne innen, a férjét jobban idekötik az érzései, nem tud a hazája nélkül és azon kívül élni – a helyzetük hasonlít Janáéra és Astridéra is. Míg az előbbi már tizenéves korától Nyugatra akar menni, az utóbbi képtelen disszidálni. Egyikük sem egyértelmű nyertes vagy vesztes, de a boldogságot mindketten másként képzelték el.
– Magyarországra jönni vágyálom volt sok NDK-s számára, Magyarország testesítette meg nekünk a keleten elérhető Nyugatot. Ma is éber szemmel figyelem a magyarországi történéseket. Szerintem az sosem jó, ha minden egyetlen pártra, egyetlen hatalomgyakorlóra összpontosul. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy ezt a kormányt újraválasztották – mondta a lapunknak adott interjújában a nemrég ismét Budapestre látogató szerző. Akinek legújabb regénye valószínűleg az első kortárs német irodalmi mű, amelyben említést nyer a hazai köznyelvben „trafikmutyinak” hívott dohány-kiskereskedelmi koncesszió-újraosztás. S felbukkan a Smellection Automat is: két fiatal magyar művész, Igor Buharov (Szilágyi Kornél) és Ivan Buharov (Hevesi Nándor) egy olyan különleges utcai automatát alkottak, amelyben üdítő vagy csoki helyett politikusok zoknijai, alsógatyái és trikói közül lehet választani. Sander 2012-ben és 2013-ban is járt a magyar fővárosban, sok kortárs művésszel találkozott. Buharovékkal is, a Smellectiont „kölcsönvette” tőlük.
A Was gewesen wäre egy régebbi ötletből született, nevezetesen két fiútestvér történetéből, akiknek közös az NDK-ból az NSZK-ba disszidált apjuk. Az egyikük itt, a másikuk ott született és nevelkedett. Ők is felbukkannak a regényben, de a főszereplő mégis Astrid. – Mit mondjak, kaland volt úgymond egy „nő bőrébe bebújni”, s úgy megírni Astrid és környezete történetét, ami tulajdonképpen a két Németország története is – mesélte Sander. Igazából nem tud racionális választ adni arra, hogy miért női főszereplőt választott, először a feladat nehézsége vonzotta. Néha egy-két dologról megkérdezte hölgyismerőseit. Volt, hogy egy divattal kapcsolatos apróságról öt nőtől öt különböző választ kapott.
Ugyan roppant kritikus az egykori NDK-val szemben, de érezhetően nem számol le vele. – Húszéves koromig minden emlékem az NDK-hoz köt. Vannak beidegződések, amik sosem változnak. Privát dolgokat ma sem szeretek például telefonon megbeszélni. Ugyanakkor tudom, az idő múlásával az NDK egyre jelentéktelenebbé válik. A gyerekeim kilenc- és négyévesek, nekik már nem lesz fontos a különbség az egykori kelet és nyugat között – mondta. S mi marad meg 25 év múlva az NDK-ból? A berlini fal, a néhai belnémet határ. Meg az olyan – ma már hihetetlenül hangzó – hidegháborús történetek, hogy a nyugat-berlini metró átszelte Kelet-Berlint és volt egy szellemállomás az Alexanderplatz alatt.
Sander csak jóval harmincon túl vágott bele az írásba. Az érettségi mellé szerzett egy lakatos képesítést. Orvosnak készült, az egyetemre elsőre nem vették fel. Betegápolóként dolgozott, majd leomlott a berlini fal. Pár szemeszer után otthagyta az orvosi kart és végül az újságíráson keresztül jutott el az irodalomig. Három évvel ezelőtt jelent meg a Keleti-tenger menti utazásait feldolgozó, rangos irodalmi díjjal is elismert novelláskötete, a Winterfisch. Arra a kérdésre, hogy az NDK-s tematikát ezzel „kiírtae magából”, mosolyogva annyit mond: egyelőre talán igen. Bár egyik kedvenc budapesti helye, a Hotel Gellért, mindig a gyerekkorát idézi.