A Holland Táncszínháznak (NDT) készített munkát, és annak alkotóját a svéd Cullberg Balett 2009-es, ragyogó vendégjátéka kapcsán méltattam e lapok hasábjain. Az operaház balettegyüttese a kiváló svéd mozgáskomponista remekművére építette modern estjét, melynek gerince az NDT által világhírűvé, illetve klasszikussá lett három darab. Tehát az említett opus, továbbá Jirí Kyliántól az 1991-es Petite Mort és az 1986-os Hat tánc, melyeket már bemutatott a kompánia. Miként Robert Northtól az 1974-es Trójai játékokat is: a Katus Attila egyetlen mosolyba olvadó fitneszóráit, és egy lánybúcsú chippendale show-ját idéző bornírt áporodottság sem esztétikailag, sem nívójában nem volna társítható a többi alkotással.

A premieren a bár koncentrált előadók ismét nem tudták hűen tolmácsolni a roppant nehéz, párbajtőrös PetiteMort-t. Ahogyan két éve, most sem jut érvényre annak halálos, zsigeri érzékisége, holott a danse macabre címének jelentése: orgazmus. Azonban a szintén Mozartra komponált frivol, vérbő humorú Hat tánc interpretálása megint minőségi, eleven.

Balaban Cristina és Majoros Balázs a Walking Madben Nagy Attila

A zaklatott, fojtottan erotikus Walking Mad Ravel Bolerójának szürreális újragondolása. Ironikus, sötét vízió a vágyról, a magányról, a tudatalatti rémséges kivetüléseiről három nővel, és hat férfival. Az egyetlen díszletelem egy mozgó, tologatható, szürke fal, nyíló-csukódó ajtókkal. A René Magritte világára emlékeztető lidércesség a határátlépésről szól, arról a hártyavékony mezsgyéről, amely elválasztja a „normalitást” a tébolytól. A Solymosi Tamás irányította társulat a pszichodarab bemutatásával jócskán átlépte önnön határait, még akkor is, ha a táncosok rutin híján sem eléggé szemérmetlenek, bátrak, viszont gyakran akadémikusan sterilek, sőt iskolásak. Így is kiemelkedő pillanata az estnek Cristina Balaban és Majoros Balázs kettőse Arvo Pärt zenéjére. Az ihletett záróduett költői régiókba emeli, mélyebb rétegekkel gazdagítja az opust, amely nyomasztóbb, torokszorítóbb, tragikusabb hangütésű, mint a Cullberg Balett-től.

Az Erkel-beli tisztes színvonalú produkció felkészülés lehet egy újabb, üdvös erőpróbára: a 2016-ban bemutatandó Sarabande-ra és a Falling Angelsre, amelyek tánctörténeti jelentőségű koreográfusa Jirí Kylián.

ŐRÜLT TÁNC! - DE VAN BENNE RENDSZER
Magyar Nemzeti Balett Erkel Színház