Őrségváltás faunnal
Önök szerint ki lehet az az egyetlen, aki emberi módon viselkedik? És ha segítek, hogy az 1967-ben forgatott, eredetileg Hombre címet viselő amerikai westernben Paul Newman alakította John Russellt? Na látják. Egyébként igazán jó és felettébb veszélytelen filmnek kell lennie, ha két évvel a hazai premier után már Budapesten is bemutatták. Márpedig a Népszabadság fotóriporterének képe bizonyítja: 1969 májusában Pest egyik legkedveltebb mozijában, a Dohány utca sarkán álló Bástyában A hallgatag embert játszották.
Azt hiszem, aki járt valaha Budapesten, ismeri ezt a kereszteződést. A nagykörúton vagyunk (manapság Erzsébet, akkoriban Lenin), hátunk mögött találkozik a Kertész utca a Dohány utcával, előttünk a Blaha Lujza tér. Már nem áll a Nemzeti Színház – kopár helyét takarja az Emke tömbje –, viszont mindenféle földi jóval csábít az „éjjel-nappali csemege”. No meg persze a már említett Bástya, Budapest egyik legkedveltebb filmszínháza. Carmen néven mozirajongók és filmesek kávéházaként nyílt meg még a tízes években, hogy aztán Carmen Mozgóvá váljon 1921-ben. (Igaz, Szántó Erika adatai szerint a tervezéskor még Jókainak szánták, de talán a bevált elnevezés nagyobb üzleti sikerrel kecsegtetett.) Díszes, dúsan aranyozott és festményekkel ékes mozi volt, de híressé nem ez, sőt még csak nem is a pompás büfé tette, hanem az az építészeti bravúr, amellyel kialakították: a tervezők kiváltották a fölötte lévő, háromemeletes bérház aloszlopait, hogy így teremtsenek elég helyet a hatszáz személyes nézőtér számára.
Amúgy meg listázzák velem együtt bátran a többi hatvanas évekbeli utcai kelléket: bedobós személymérleg, műkő virágtartó, ostornyéllámpa, dzsörzépulóver és miniszoknya…
Mégis, számomra az a legérdekesebb ezen a képen, ami nincs rajta. A szobor. Abban az időszakban járunk ugyanis, amikor ezen a picike pesti téren semmiféle műalkotás nem állt. Pedig a felnőttek jól emlékezhettek, hogy két évtizeddel korábban egy igencsak markáns bronzfigura uralta a teret. Rákosi Jenő magasodott itt, agitatív testtartásban, arccal az egykor általa igazgatott Népszínház és a mögötte meghúzódó – hajdani lapjainak is otthont adó – sajtószékház felé. Igaz, a szobor nem elsősorban irodalmi és kulturális ténykedésének, hanem hazafiúi tetteinek volt hivatva emléket állítani. A revizionista küzdelmekben hű társa, Lord Rothermere emeltette, egy évvel Rákosi 1929-ben bekövetkezett halála után. A szobor talapzatán még két dombormű is helyet kapott, az egyik íróasztalánál ábrázolta az írót, a másik pedig a lorddal való kézfogás közben a politikust.
A szobor kisebb sérülésekkel ugyan, de megúszta a háborús ostromot, aztán csendben eltűnt a térről. Mire az 1925 óta Palace néven működő mozi állami tulajdonná és Bástyává lett, már a talapzatból sem maradt semmi. Ám ha ma sétálnak el erre a három utca által közrefogott terecskére, megint csak két nagy változásnak lehetnek tanúi. Egyrészt találkozhatnak egy bronz faunnal, aki egy csobogó fölött, egy fa ölelésében markolja komoran a lantját. Marton László művét 1985-ben avatták föl. Másrészt bármennyire keresnék is a mozit, csalódás érné önöket: bizony csak egy bankot találnának a hűlt helyén.
