A Peremvilág olvasása után éppen úgy zúgott a fejem, mint rázósabb út utáni landolásnál. Jobban jártam volna, ha csak néhány fejezetet olvasok el, ahol találomra az interjúkötet kinyílik. Nagyon mást nem kapok, bárhol kezdem is. Bár a könyvet gondosan tagolták, Onagy Zoltán és Gulisio Tímea beszélgetése egyetlen hömpölygő folyam, amelyben állandóan ismétlődnek az elgondolkodtató, megrázó és dühítő részletek.

A vállalkozás érdekes: a 62 éves esztergomi író leült beszélgetni a páncélzatban a közéletbe berobbant 25 éves leszbikus költővel, Gulisio Tímeával. Milyenek a melegek, és mit éreznek, hogyan működnek, miközben éppen melegek? Talán így lehet röviden leírni, mi érdekli Onagyot. Kissé tudálékosra sikerült felvezetései igazolják: tisztességesen utánaolvasott és kérdezett a témának.

Ugyan nem sikerült elfelejtenie az olvasót rendszeresen fejbe vágó általánosításokat és durva előítéleteket, ám végig tiszteletre méltóan nyitott és érdeklődő. Furcsa kettőséget ad a gondolkodási korlátoltság ezzel az irigylésre méltó be- és elfogadási képességgel. Én beérem azzal, ha annyi idősen ilyen nyitott leszek. Különösen igaz ez, miután szembesültünk Gulisio mondanivalójával.

A Pécsett és Komlón élő költőre hiába mondanák köznyelven, hogy a „lányokat szereti”, hiszen ő valójában a „néniket, nagymamákat szereti”, de szexuális önkeresése során lefeküdt már pappal és tanárnővel, állt közel ahhoz, hogy férjhez menjen, és most – a célozgatásai szerint – nem akármilyen nővel bútorozott össze. Prűdek inkább kerüljék el a puha kötésű, 250 oldalas könyvet.

Nemegyszer dühítő olvasni, hogy Onagy általánosító kérdéseire Gulisio készségesen felel általánosításokkal, viszont mindenben a nehézséget keresi. Amikor arra terelődik a szó, mely korban élne szívesebben, arról filozofál, milyen izgalmas lenne a középkorban „szennyvízszagú sikátorokban csókolózni egy apácával vagy kocsmai prostival, azzal a kockázattal, hogy lehet, hogy pestishordozó”.

Miközben Onagy töretlenül halad előre a melegek megismerése felé, Gulisio rendszeresen tárja fel lelkét, amelyben kevésbé a saját neméhez vonzódó nőt, inkább a sebzett embert és a határozott alkotót ismerjük fel. Nem könnyű szembesülni Gulisio dühével, versei nyerseségével, de ő képes őszinteségével mégis megmagyarázni a feltörő kegyetlenségeket. Nem érzem, hogy sokra tartaná az olvasót, hiszen a többséget alapvetően álszent házasságszédelgőnek látja, és ha támadva érzi magát, szexuális értelemben nála mindenki deviánssá válik.

Kizárólag a százszázalékos nyitottság az, amivel viszonozni tudja Onagy és az olvasó érdeklődését. Szelíd pillanataiban felszabadítja a társadalmi ítélkezés, prűdség és gyávaság miatt kielégítetlenül maradt embereket. Bármi legyen is a vágy tárgya, annak megélése megéri a kockázatot – mondja ezernyi formában, és ilyenkor interjúalany és kérdező között mintha kialakulna egy kapocs, amelynek izgalmába be tudják vonni az olvasót.

Onagy Zoltán - Gulisio Tímea: Peremvilág (Szerelem tiltott utakon). 2500 Ft, 254 old., Athenaeum