Berlioz operáját, a Faust elkárhozását rendezte nemrég Bázelben Schilling Árpád, de kiaknázatlannak tartotta a témát, mivel az opera csak a Margarita-történetre koncentrál. A Katona és Schilling felkérésére fordította le Goethe Faustjának második részét Márton László, aki az elsőn húsz éve dolgozott. Arra is összpontosított, hogy jól mondható, színházi szöveget írjon. Máshogy kezdett volna hozzá, ha az olvasóknak költeményként tálalja. A német nyelvterületen és Goethe életében remekül tájékozódó Márton sokat segített a rendezőnek és a társulatnak Goethe megértésében.

A két napig tartó előadás rendezője: Schilling Árpád és Mephistopheles: Kulka János Földi Imre / Népszabadság

Schilling nem dolgozott még olyan szerzővel, akinek ennyire irigylésre méltó pályája lett volna, mint Goethének. A nők a kegyeikbe fogadták, és a főurak is. A természetben töltötte az idejét, több korszakot is átélt, a mítoszok és a tudományok között ugrabugrálva szabadon a költészetével foglalkozott. A nyolcvanhárom évéből 40-50-et azzal töltött, hogy a Fausttal is foglalkozott.

Kulka János sok ördögszerepet játszott már, a sztereotípiák vezették sokszor a rendezőket, hogy a kopasz, vastag szemöldökű színészben meglássák az ördögi figurát. Schillinget a külsőség nem izgatta. Akár szerepet is cserélhetne a Faustot játszó Máté Gábor Kulkával, érdekes előadást hozna az is – mondja. Az a kettősség érdekelte, ami a két művész, egy introvertáltabb és egy extrovertáltabb alkat találkozásából létrejöhet. – Az előadásba mindhárman sokat teszünk a személyiségünkből, de a célunk az, hogy ettől elvonatkoztassunk mindannyian, akik játsszuk és nézzük az előadást – mondja Schilling.

– Nem kell aktualizálás, mert Goethe keményen bánik így is Fausttal, és szembesíti olyan dolgokkal, mint például mit kezd a hatalommal, mikor annak közelébe kerül. Faustot kétféleképpen lehet nézni. A magányos figura, akinek mindene megvan, de örök elégedetlen a tudásával, kritikus önmagával, haszontalannak tartja magát. Vagy az az ember, akinek semmi sem elég. Schilling rendezésében nincs gonosz ördög, aki Faust lelkét akarja megvenni. – A két figura egy ember két fele, a nem cselekvő és a cselekvő – mondja Kulka. – A fáradt, csalódott, kétkedő értelmiségi, aki mindent elméleti alapon vizsgál, és a tettre kész házibarát, az ember vágyakkal teli másik fele.

A színész magát fausti szituációban 45–50 éves kora között érezte. Furcsa lejtmenetében akkor azon elmélkedett, van-e értelme a létének. Amikor tudomásul vette és elfogadta sorsát, már nem rágódott többé ezen, és talán sosem szeretett annyira dolgozni, mint most. A csalódott értelmiségit játszó Máté Gábor a két rész alatt háromszor vált ruhát, de Mephistophelesének vagy tíz különböző alakja lesz. Kulka először bohócruhában látható. A darab szerint Mephistopheles kutyaként érkezik ugyanis. Mint a fordítótól megtudták, Goethe utálta a kutyákat, a szolgaságot juttatta eszébe.

Schilling meg azon gondolkodott: mi fejezi ki igazán ezt a függőséget? Karácsonyi emléke úszott be: egy művelődési házban, olcsó ruhában, a boldogságot megjátszva, mérhetetlen unalommal fújta a lufikat egy bohóc. – Ráadásul ezzel az ócskasággal a súlyos filozófiai szöveg is könnyíthető – mondja. Dargay Marcell zenéjét a „Magamnál jobban” asszonykórus és egy fiúkórus énekli, mindkettőt Incze Zsóka vezeti. Kulka szerint a nők akkora odaadással, színpadra termettséggel, jókedvvel játszanak, hogy erői lettek a produkciónak. A 10–12 éves gyerekek is ügyesek és ügyorientáltak.

Elmesélte nekik a rendező a sztorit: egy idősebb ember, akinek elege lett magából, beleszeretett egy fiatal lányba. Jön az ördög, aki mozgatja, kérdezi őt. A történet tragédiába torkollik: a lány egyedül marad, és meghal a gyereke. A második részben ennek az embernek, Faustnak álmában sok minden előjön a múltjából, olvasmányemlékeiből. És ezek a figurák kapcsolatba lépnek egymással. Találkozik a régi feleségével, és megpróbálnak újra együtt élni. Mit értettek ebből a gyerekek? Mindent. Látták, ez csupa felnőtt dolog.

FAUST I II. Katona József Színház, Bemutató: április 25–26.