Online csatornán a Krétakör politikai filmsorozata
Mostanában sok az ideges középkorú demonstráló úgy az egyik, mint a másik politikai oldalon. Sőt. Ez az ország lényegében ideges középkorú demonstrálók szomorú halmaza, akik többsége már érvek és vitakultúra híján üt, köp, cigányozik, zsidózik, kinek, mi kedvesebb, és éppen mire van lehetősége. Gulyás Márton azonban tűri a pofonokat, felveszi a földről összetiport szemüvegét, kicsit leporolja magát, fogát a helyére igazítja, és hol Markó Iván előadását zavarja meg politikai tiltakozásként, hol a diákok demonstrációján tűnik fel, hol a civilek mellett áll ki, hol meg egy cigányozó polgármesterjelölt ellen, de ő nem üt, köp, hanem valamennyi esetben rendíthetetlenül érvel.
Néhány hete egy YouTube-csatornán készített filmsorozat producereként, műsorvezetőjeként is. A Krétakör +1 című online politikai sorozatából eddig két epizód készült el, kitűnő mindkettő.
Az első az önkormányzati választásokra készülvén Budapesttel, a demokrácia ott tapasztalható kiüresedésével, az oligarchák (fővárost is maga alá teperő) együttműködési rendszerével, a fővárosban is tapasztalható szegregációval, a silány önkormányzati kampánnyal foglalkozik. A második a tömeges elszegényedéssel, a lakhatás nehézségeivel, valamint azzal, hogy a politikusok miképpen tesznek magasról minderre.
Ügyesen szerkesztett, jó ritmusú, közérthető filmek. Értelmes magyarázatokkal, kellő mennyiségben adagolt statisztikai adattal, hiteles megszólalókkal, filmbejátszásokkal, olyan animációs betétekkel, amelyeken sírva röhög, röhögve sír az ember, és amelyek bármely animációs versenyben előkelő helyezésre számíthatnának. A +1 valamennyi pillanata azt jelzi: beleléptünk a jelenlegi hatalomba, és immár akármit csinálunk, nem tudjuk azt letörölni a cipőtalpunkról.
Megerősödött egy réteg, amely Konrád György egykori szép fordulatával élve: egymás hazafias melegében sipog, és van egy másik, amelyiknek gond a lakásfenntartás, a kenyérvásárlás, a tanulás, a tisztességes emberi élet. Amelyik ki van söprűzve munkahelyekről, közterekről, amelyiknek szegénysége a győztesek számára érthetetlen és undort keltő. Bár az a réteg is egyre nagyobb lenne, amelyiknek érdemes sok munkával, okos és érdekes látványvilágú politikai filmet készíteni. Olyat, amelyiknek elhisszük végre: itt valami végletesen el lett kétharmadolva, ezért észnél kellene lennünk nagyon.