A Jancsó Miklós - Filmművészet a történelem és az élet között című könyv tavaly novemberben jelent meg a velencei Marsilio Kiadónál. A kötet végigmegy Jancsó Miklós egész pályáján, és nemcsak saját értékelésével, hanem a rendező környezetével is megismerteti az olvasót - mondta el Marx József filmesztéta az MTI-nek a bemutató előtt.

Gambetti a könyv középpontjába tette a Jancsó Miklóssal több éven át készített életmű-interjút. Ebben az újdonság az, hogy a magyar rendező maga fejti ki: nemzedéke "kettős nyelven" beszélt, s ennek oka a történelem volt.

A felületi beszéd a láthatóság, a történelmi figurák mozgatása volt, míg az intertextualitás azt jelentette, hogy a történelmi figurát belehelyezte jelenkori szituációba. Így a filmnek különös dimenziója támadt, Marx József erre példaként a Szegénylegények című filmet hozta föl. Ebben a látható, a felületi beszéd a rendőri intézkedés, míg mélyen az 1956 utáni megtorlásról van szó. Amikor a "kettős nyelv" fölöslegessé vált, Jancsó Miklós a posztmodern filmnyelvet vette át. Az interjúban elismeri, hogy sokat tanult a fiataloktól, és reméli, hogy őtőle is tanulnak az ifjak - jegyezte meg a filmesztéta.

Mindent egybevetve Gambetti a Jancsó-interjú mellett esszét is közzétett rengeteg magyar szakirodalmi utalással, köztük Marx József Jancsó Miklós két és több élete című életrajzi esszéjére.

Az olaszok számára azért is fontos a kötet, mert filmográfia igazít el a terjedelmes életműben és gazdag a bibliográfia. Marx József megjegyezte, hogy ekkora terjedelmű és mélységű könyv még nem jelent meg magyar rendezőről. Hitelessége vitathatatlan - tette hozzá.

Giacomo Gambetti 1974 és 1977 között a Velencei Filmfesztivál tévés részlegét vezette. A ,80-as években alapította a Lumiére című olasz filmes folyóiratot és évente eljön a Magyar Filmszemlére, ebből adódóan jól ismeri a magyar filmet és az alkotókat.

Gambetti Jancsó-könyvéhez Carlo Lizzani olasz rendező, a neorealizmus egyik nagy alakja, a Marcello Mastroianni főszereplésével forgatott Szegény szerelmesek krónikája (1954) című film alkotója írta az előszót. A Velencei Filmfesztivál egykori igazgatója ebben azt elemzi, hogy mennyire más a mostani film, mint a neorealizmus korszakában, amikor Roberto Rossellini forgatta a Róma, nyílt város vagy Vittorio De Sica a Biciklitolvajok című filmet.