A kabaré virágszerű vonzása ekkor húsz éves. Egyetlen dalával letöri a Párizsból idetrombitált, modern sanszonettet, a baljóst, aki fekete, dísztelen ruhában, hosszú, fekete kesztyűben, egyetlen fehér muszlinkendővel kezében költészetre felkent csontvázszerű utcaleányi morcsággal a Viktoriánus korszak illemegyensúlyát fölborítva nyers, utcai hangot ütött meg. Nem dalolt. Előadott.

Medgyaszay Pesten leénekelte Yvette Guilbertet. Nemcsak szebb virágnak látszott, a kialvatlan, kedvetlen, karcos kórónál. Kedvesebb volt. Behízelgőbb.

A nyitó-műsorban Medgyaszay előadta Szirmai Albert-Gábor Andor Altatódalát. Akkora sikerrel, hogy másfél évig követelték ismétléskor. Nem szabadulhatott tőle. Csak néhány sort belőle:

Jön az éj feketén,
Te ne félj, kicsikém,
Csak aludj, kicsi lány, csak aludj!
Tovatűn, ami gond,
Ami bűn, ami ront,
Csak aludj, kicsi lány, csak aludj!

És ezzel el lett altatva a magyar brettli.

Ettől fogva a kabaré csakis altatódalokat énekelt. Szemben a párizsi szúrós kuplékkal, forradalmas nótákkal. A berlini-müncheni kabarék recsegő-visító harcos harsogásával. Mindhárom városban és hozzá Bécsben rendetlenkedett a kabaré. Parittyát használt Ámor nyila helyett. Bezúzni készült az intézményes kirakati ablakokat, nem pedig könnyű emésztést adni a bőséges vacsorához. A kabaré az ókortól, Arisztophánésztől kezdődően a felkérődzött irodalom ellen uszított. A közhelyeket vette célba. Kinevettette az epigonok epigonjait. Megkergette a petyhüdt múzsákat. Esztétikai botrányokozásra tört. Megbotránkoztatta az életüket békés szendergésben leélőket.
Pesten illedelmesen duruzsoltak a kabarékban. Inkább irodalmat, mint kabarédalt. Solti Hermin némileg kivétel pajzán dalaival. Rettenetes malacságokat énekelt ártatlan arccal, mintha nem tudná, mit mond a szöveg. Adynál pedig erősebb sikere volt Weinert Istvánnak, aki megköltötte az elpusztíthatatlanul eleven pajzánságot Pallay Rózsi szájára:

Ó, Lőwinger, ó, Lőwinger,
Oly nagy benned a lőinger.
Kinek nem jó a fegyvere,
Ne hencegjen vele! (1908)

Türk Berta követte ebben, de ő bécsi kabarettista lévén a sikamlóságokat tört magyarsággal eliminálta. Berlinben az Überbrettl kabaréban előadták Wollzogen báró Madame Adele című dalát. Ezzel kezdődött a rokonszenves, melodramatikus prostituáltak hadserege. Noha Mme Adele nem volt mentes a párizsi Yvette Guilbert előadói modorától, a század prostituáltjainak menete - Wedekind Lulu-ja, majd Alban Berg Lulu-operája, Heinrich Mann Ronda tanár úr és a belőle készült Marlene Dietrich örökzöld Kék angyala követte a nem Párizsból, hanem Berlinből világsikerre rikoltott romantikus utcanő alakját. Mennybe mentek az utcanők. Megistenültek szemben a házasság tisztviselőségét viselő polgár-háziasszonyokkal. A végzetes német sanzonettek végeérhetetlen sorban meneteltek a Buntes Theater nyomvonalán: Marlene Dietrich, Margo Lion, Zarah Leander, Fritzi Massary, Kate Kuhl, Lotte Lenya, Lore Lorentz, Gisela May, Tatjana Sais, Helen Vita, Voli Geiler, Ursula Herking, Trude Hesterberg, Greta Keller, Hildegard Knef, Grete Weiser, Hanne Wieder. Sokat köszönhet a Weill-Brecht páros Koldusoperájának Polly-ja és Norbert Schultze Lili Marlene-je (1939), amivel a dán kabaré énekesnő Lale Andersen halhatatlanná lett.
Gábor Andor a pesti kabaré minden hangon verselni képes napszámosa volt. A bécsi kisszínpadoknál megtapasztalta, hogy nem a lorgnonos-butonos középosztály asszonyai, hanem a bécsi utca jellegzetes alakjai töltik be a miniatűrszínpadokat. Feleségének, Vidor Ferikének írt is a Nagy Endre kabaréba egész sorozatnyi cselédnótát, révükön a színésznő loncsos-esetlen, csúf cselédként állandósult.

A második világháború idején fölmerül Karády Katalin tragikusra hangolt altjával. Szerelmes énekeiben is baljós fenyegetés. A végzet vérzik személyiségéből. Kihívóan különböző. Megütköztetően erotikus. Hasonló vad erotikát az országból hamarosan elmenő Kapitány Anny áraszt (Billy Reid: The Gypsy dalára G. Dénes György magyar szövege: Egy cigánykaraván,

Kocsiján ült egy lány és jósolt. Malcsiner Béla - Kristóf Károly: Hívjon fel éjszaka telefonon... Nincs más dalom, / Csupán a fájdalom..., Horváth Jenő - Rákosi János: Tizenhat éves volt és szőke... sokkal később pedig Cserháti Zsuzsa szabálybontóan volt szenvedélyes. Hosszú időn át kizárólag értelmiségek méltányolták az érzelmes sleimmel szemben.

A kínokat elsimító altatódalok mélyből merülnek fel. A Bánk bán ötödik felvonásában a tragédia nem éleződik országos bajjá. A király és a nádor kiegyeznek. Megbékélnek egymással. Ádám Évával végigkínlódja a történelmet, de a kilátástalan végnek mégsem vet befejezést. Hallgat az Úr kiegyező tanácsára. Folytatja útját, noha belátta: jó nem sül ki belőle. A közakarat kimosta a dalok szenvedélyességét. Kiolvadt az előadók érzéke a szellemességhez.

Megbékéltető, köznyugalmat simító lett a cél.

Honthy Hanna frivol volt. Kacsintós. Burkoltan ironizálta a primadonna kiemelt kivételezettségét. Mégsem pajzán kacsintása maradt utána, hanem egy mézes negéddel énekelt könnypréselő dal:

Ó, az én mamám egy angyal volt tán
A két szeme úgy kéklett rám, mint a nyári éj
Hófehér kezét, ha néha megcsókoltam
Istenem, de boldog voltam valamikor rég (...)
Az én mamám nem hordott bubifrizurát
nem hordott párizsi ruhát és mégis szép volt

Solti Hermin rejtetten malac Lőwingerének a youTube-on fellelhető replikáit
Tóth Viola, Zorkóczy Zenóbia, Ambrus Asma, Holecskó Orsolya, Szalczer Szilvia, Császár Angéla előadásában hallhatjuk, olyan igyekezettel hanganyaguk felső határa fölött, mintha a Varázsfuvola Éj királynőjének áriáját produkálnák. Képességeikhez mérten dalolnak előadás helyett. A fricska, a humor, az elmésség elillant.