Óda a vödörhöz
A tisztaságmániának egy speciális alfaja az autó. Sajátossága abban rejlik, hogy olyanok is rabjaivá válhatnak, akik egyébként az élet más területén nem azok, illetve fordítva: akadnak, akiknek például a lakásában mindig pedáns rend és tisztaság van, mégsem zavarja őket, ha az autójuk nyakig szutykos. Talán az olvasó már rájött, hogy ennek a tudományos alaposságúnak távolról sem szánt dolgozatnak az írója nem tartozik az autótisztaság-mániások közé. Békésen tűröm, hogy a csomagtartóban napokig ott legyen a madárlátta szelektív hulladék, és a pikírtebb kollégáim szerint nálam a hátsó ülés előtti részen a sekélyebb gyökerű növények vígan megélhetnének a dús altalajban. Természetesen e kollégáim autójában mindig rend és tisztaság uralkodik, nekem pedig azt ajánlják, hogy vegyek egy olyan terepjárót, amelynek a belsejét slauggal is le lehet mosni.
E két embertípus magatartásának gyökerei megérnének egy doktori disszertációt, de most elégedjünk meg azzal, hogy bizony ez a mánia teljességgel rendszerfüggetlen. Alighanem már az autó elterjedése előtt is voltak a lovukat állandóan csutakolók és azt sokáig elhanyagolók, de az biztos, hogy a szociban az egyik alapvető szabadidős tevékenység az autómosás volt. Ennek ékes bizonyítéka ez a kép, amelyen a korszellem minden sajátossága fellelhető. A fogyasztói társadalom még nem mételyezte meg autómosóival a magyarságot, így az autómosás nem azt jelentette, mint manapság, nem karbatett kézzel kellett állni a mosó előtt, hanem annyira volt tiszta a kocsink, amennyire tisztává tettük.
Az autómosás lovagjainak vödör, rongy és kefe volt a fegyverzete. Házas versenyzőknek ezt egészítette ki a slaug. Az már a legnagyobb királyságnak számított, ha ennek a végére került egy speciális autómosó kefe az NSZK-ből. Igazán nem akarok dicsekedni, de nekünk volt egy ilyen. A képen szereplő honfitársunk azonban közterületen bíbelődik az autójával.
E tevékenységet az egyik esetben magányosan végezte az autós, ilyenkor általában férfi, akinek ez alkalmat adott némi igazolt hétvégi elszakadásra a családtól, legalább a sorház parkolájáig, amíg megfőtt az ebéd. Ott pedig társadalmi életet lehetett élni a hasonló munkát végzőkkel. Látványuk okot adott arra, hogy rájuk hivatkozva az autómosást elsumákolni akaró férfitársaikat is levezényeljék a parkolóba ronggyal és vödörrel. Az autómosás másik változata a családi sikálás volt, amikor a teljes família könyékig mártózott a mosószeres vízbe.
Képünkön a kocsimosás egyéni versenyszámának egy tipikus versenyzője látható. A maximalista. Büszkesége, a Trabantja csillog-villog. Nem most lett ilyen: mindig az. Ezúttal összetett versenyszámban indul a tulajdonos: a mosással kombinált szerelés, a bütykölés tette teljessé a hétvégi kikapcsolódását. Ez sincs már. Ha akarjuk, mosni még ma is moshatjuk az autónkat vödörrel és szivaccsal, de javítani már nem tudjuk. Igaz, nem is nagyon kell.
A rendszerváltás meghozta a rögtön induló és ritkán elromló autók korát. Nem kell dédelgetni, babusgatni, csiszolgatni, buherálni. Nyugalmasabb autósélet ez, de unalmasabb is. Ha pedig nagy ritkán elromlik a kocsink, akkor laikus többnyire már úgysem tud rajta segíteni. A lakótelepi mágusok kora lejárt. Van, akinek manapság már egy kerékcsere is meghaladja a tudását. Képünk hőse azonban láthatóan nem ilyen. Alapos ember. Kifejezetten dédelgeti a kocsiját, ott is megtisztítja, ahol senki sem látja. Tegye fel a kezét, aki akárcsak egyszer is kisikálta a kocsija kerékének a felnijét belülről! Már-már perverzió.
A vagyonok vagyonának megadtuk azt, amit magunknak: a hajunkat és az autónkat is WU2-vel mostuk. Az előbbit én azóta is. Az utóbbit viszont már mással kényezteti az, aki nálamnál bensőségesebb viszonyt ápol az autójával. Vödör, kefe és szivacs helyett kézi mosó, forró viasz és belső tisztítás néhány ezerért. A Trabant és az autómosó valahogy össze sem illik. Talán nem is láttam még Trabantot autómosóban. Pedig sokat kell rá költeni: a biztosítására legalábbis biztosan. Családom nyugdíjas Trabant-tulajdonosának a régi jó biztosítója 20 év hűség után 54 ezer forintos kötelezőt ajánlott 2011-re, miközben az én 5 éves Fordomra ennek a felét sem kell fizetnem. Még mondja valaki, hogy trabantosnak lenni nem luxus manapság.
