Rövid fennállása alatt mindössze három közös kiállítása volt a Nyolcak csoportjának Budapesten, 1910 és 1912 között. Az elsőn, mely 1909. december 31-én nyílt, még nem is Nyolcak néven szerepeltek - az utolsón pedig már csak négy festő állított ki a nyolcból. A Kernstok Károly, Berény Róbert, Márffy Ödön, Czóbel Béla, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, Czigány Dezső és Orbán Dezső alkotta, rövid életű és iskolaként soha nem működő csoport mégis hasonló szerepet játszott a magyar festészetben, mint a Nyugat és köre az irodalomban. Ahogy Ady 1906-ban az Új versekkel, új hangon szólalt meg a költészetben, úgy álltak elő a Nyolcak is Új képek cím alatt az első kiállításukon, mindössze harmincvalahány festménnyel. Mindnyájan tele Párizs-élményekkel, ahogy a nyugatosok, s szinte mindannyian a párizsi Vadak hatása alatt.

A pesti közönség, mely már értette az impresszionizmust és a nagybányaiakat, még nem nagyon értette az impresszionizmus felületi játékain és a plain-airen túllépő, nyersen, strukturáltan és egyszerűen festő Nyolcakat. Nem értette pózaikat, aránytalanságaikat, felbillenő csendéleteiket. Az élclapokban karikatúrák jelentek meg fura műveikről. De az értők azért nagyon is jól látták, hogy a festészet velük megint lépett egyet. Azt már csak innen, száz év távolából summázzuk, hogy velük kezdődött a modern magyar piktúra.

A Nyolcak tegnaptól újra együtt láthatók néhány hónapig, úgy, mint még soha. Pécsen, a Papnövelde utcai Modern Magyar Képtár megújult épületében, három szinten, mintegy ötszáz képpel, igazi reprezentatív tárlattal ünneplik a csoport centenáriumát. Hogy ez a kiállítás Pécsre került, annak egyik apropója az Európa Kulturális Fővárosa-évad (melynek épp ez az egyik záróeseménye), a másik pedig, hogy a Janus Pannonius Múzeum igen szép gyűjteménnyel rendelkezik a Nyolcak munkáiból. És ehhez most sikerült rég nem látott darabokat is kölcsönkérni, illetve lappangó műveket megtalálni. A kiállítóhely újonnan épült ­aulájában egyébként egész falnyi „körözött", keresett festmény fotója látható még.

A tárlat sajtóbemutatóján a kurátorok, Barki Gergely, Molnos Péter, Passuth Krisztina, Rockenbauer Zoltán és Sárkány József a szervezés érdekességeiről mesélve megemlítették, hogy voltak festmények, melyeket egy amerikai olajmágnástól, Orbán Dezső ausztráliai­ leszármazottaitól vagy épp az USA volt budapesti nagykövet asszonyától kértek kölcsön. Persze akadt olyan Berény-hímzés is, amelyre lomtalanításban akadtak rá. S olyan mű is, amelyet nem sikerült kölcsönkapni: Berény híres Bartók-portréját a zeneszerző Amerikában élő fiától.

A tárlat a Nyolcak száz évvel ezelőtti három, budapesti kiállítását igyekszik rekonstruálni. Elmondani ezek előzményét, fogadtatását, és persze bemutatni magát a festői termést, kiemelve a csoportra jellemző főbb tematikákat, mint a csendélet, az akt, a portré, a tájkép, az óriáskompozíció vagy épp a hímzés. A csoporttá formálódás időszakát felvázoló első teremben, lépten-nyomon Matisse- és Cezanne-képek keverednek a magyarok képei közé, ezzel is jelezve a közvetlen hatást, melyet a nagy franciák gyakoroltak a Nyolcak tagjaira. Nem valami távoli hatásról volt itt szó, hanem személyes ismeretségről, sőt olykor barátságról is. Czóbel és Berény például a Vadak csoportjának nemzetközileg is számon tartott tagja.

Itthon Kernstok Károly nyergesújfalui villája volt az a bázis, amely körül a csoport formálódott: ezt a világot is egy külön terem idézi Kernstok vízparti lovasaival, Márffy kisírt szemű nyergesi parasztlánykájával. A Nyolcaknak szoros kapcsolatuk volt a kortárs zenével és irodalommal is. Ez a tematika szintén külön termet kapott. Közismert Ady és Czigány Dezső barátsága például: Czigány több alkalommal is festette, rajzolta a költőt. Pécsett most látható az a portré, amely valamikor Léda szobájában lógott, és mint mondják, sokszor ez a kép szenvedte meg „héja-nászuk" viharait. De ez egyáltalán nem látszik rajta. Itt látható Berény elmosódott körvonalú Ignotus-portréja, s e mellett lenne méltó helye a már említett Bartók-képnek. Ehelyett azonban Berénynek Weiner Leóról és Márffynak Kerpely Jenőről festett képe látható itt. Kerpely a híres Waldbauer-Kerpely vonósnégyes tagja volt, s e kvartett fellépett a Nyolcak tárlatain is.

Jellegzetességek és kuriózumok egyaránt előkerülnek szinte minden tag munkásságából. Berény például, aki Párizsból hazatérve az 1911-es Nyolcak-tárlaton robbant be a hazai művészeti életbe, mindjárt hatvan képpel (mert az első kiállításon csak egy tájképpel szerepelt), külön termet kap. Pór Bertalan munkái közül a hatalmas méretű, antik pásztoridillek ihlette pannók dominálnak, s mellette ott van egy egész falon Kernstok nagyméretű üvegablakterve a Schiffer-villához. Külön meglepetés, hogy a Nyolcak legmostohábban kezelt s legkevésbé tehetségesnek tartott tagját, Orbán Dezsőt is rehabilitálja a tárlat némiképp, ha mással nem, például annak a cézanne-i ihletésű csendéletnek a kiemelt bemutatásával, melyet Rockenbauer Zoltán a csoport egyikcsúcsművének tart, s amely a kódexnyi méretű katalógus címlapjára került.