A Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj alighanem a legfiatalabb elismerés: most adták át először. Már szeptember elején kiderült, hogy a stuttgarti illetőségű Horváth Péter professzor jóformán páratlan nagyságú, 6000 eurós alkotói ösztöndíjat alapított. A támogatásban a legtehetségesebb pályakezdők, illetve a már rendszeresen publikáló, de 35 évnél nem idősebb magyar szerzők részesülhetnek. Nemcsak írók, költők, de esszéisták és kritikusok is.

A díjazott nem csupán a közel kétmillió forintos ösztöndíjat kapja meg, de a Solitude Akadémia jóvoltából egy hónapot tölthet Stuttgartban. Ráadásul, és talán ez mozdíthatja leginkább előre egy fiatal szerző nemzetközi karrierjét, az időközben elkészült művek németországi megjelentetésében is segítenek majd.

A Literán szeptember 12-én jelent meg a Szilasi László író, irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár, kurátor, valamint a kuratórium elnöke, Keresztury Tibor író, kritikus, szerkesztő által összeállított lista, amelyen a tíz legesélyesebb fiatal magyar író neve szerepelt. Bartók Imre, Csobánka Zsuzsa, valamint Krusovszky Dénes mellett Simon Márton, Sirokai Mátyás, Szabó Marcell, Szálinger Balázs, Szőcs Petra, Vári György és Závada Péter került a lajstromra.

Múlt héten az is kiderült, az említettek közül ki került az úgynevezett shortlistre, azaz melyik az a három szerző, akik közül kikerülhet az Esterházy Péter által védnökölt ösztöndíj nyertese. Az utolsó fordulóba ennek szellemében Csobánka Zsuzsa prózaíró, Krusovszky Dénes költő, s az ugyancsak lírikus Závada Péter jutott.

S hogy mikor és miért jutott eszébe Horváth professzornak az ösztöndíj létrehozása? Az alapítót telefonon értük utol Stuttgartban. Az ottani irodalmi házban egyébként is vezető szerepet betöltő üzletember Keresztury Tiborral, a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet korábbi igazgatójával történt megismerkedése után, a szerkesztővel közösen találta ki, hogy jót tenne a fiatal magyar irodalomnak egy efféle támogatás. Elmondása szerint élesbe csak azután fordult a dolog, hogy Keresztury mandátumának lejárta után visszatért Budapestre. Együttműködő partnernek pedig sikerült megnyerni a már említett Solitude Akadémiát is.

Horváth Péter a Népszabadságnak hangsúlyozta: egyáltalán nem akart beleszólni a kuratórium munkájába, szabad kezet adott Kereszturynak, Szilasinak és Esterházynak – számára így tűnt természetesnek és függetlennek, semlegesnek az eljárás.

Megkérdeztük, mi indokolja az ösztöndíj Magyarországon mindenképpen szokatlan nagyságát. A professzor szerint a cél mindenképpen az volt, hogy akkora összeget adjanak a kiválasztott fiatal írónak, amiből egy éven át meg lehet élni, sőt talán még egy-két kisebb utazás is beiktatható – vagyis hogy tényleg az alkotásra tudja szánni a szerző a vonatkozó esztendőt. S bár nincs egészen pontosan tisztában a magyar állami és magánmecenatúra gyakorlatával, azért azt Horváth Péter is tudja, leginkább magyar barátaitól, hogy egy fiatal német írónak sokkal tágabbak a lehetőségei a támogatások terén. Hiszen, mint mondja, mind a 16 szövetségi államnak külön kulturális programjai vannak, amelyeknek részei a különböző ösztöndíjak, és számos alapítvány foglalkozik egyébként is alkotói támogatások odaítélésével. Ez egyrészt nyilván az ország, illetve a tartományok kedvezőbb anyagi lehetőségeivel, másrészt a magánmecenatúra kultúrájának magasabb fejlettségi fokával van összefüggésben. Akárhogy is: a rendszer meglehetősen szerteágazó.

Horváth Péter lapunknak elmondta: a kuratórium tagjaival együtt minden év őszén átadják majd az elismerést. Az eredményhirdetésnek egy-egy olyan budapesti hely ad majd otthont, amely támogatja az irodalmat. Ez idén a Kazinczy utcai Kék Ló Fashion Pub volt.