A 2009-ben Nobel-díjjal kitüntetett Herta Müller nemrégiben élesen és szenvedélyesen kritizálta Vlagyimir Putyin rendszerét a Louisianai Irodalmi Fesztiválon a dán íróval és újságíróval, Niels Barfoeddal beszélgetve.

Az írónő élete első felét Ceausescu Romániájában töltötte német kisebbségiként, és ennek a Kelet-Európában is különlegesen borzalmas, nacionálkommunista diktatúrának a tapasztalata mélyen meghatározta életművét. Csak 1987-ben tudott távozni Romániából, ahol, ott-tartózkodása utolsó éveiben, folyamatosan ki volt téve a Securitate zaklatásainak.

A Kelet-Európát sújtó vagy fenyegető diktatúrákról beszélve most – Lukasenko Fehéroroszországának említése mellett – elsősorban Putyin Oroszországáról szólt. Úgy látta, hogy a Szovjetunió imperializmusa „olyan erővel tért vissza, amilyenre senki sem gondolt volna, és most beszivárog Ukrajnába, destabilizálja és szétveri egy piszkos háború és hazug propaganda segítségével".

Szerinte mindez még annál is fenyegetőbb, mint amit neki és sorstársainak kellett elszenvednie annak idején. „Egészen belebetegszem abba, mi történik az ukránokkal, mert ismerem a diktatúra tapasztalatát" – mondta. „Kegyetlenül megbüntetik őket csak azért, mert Putyin nem tudja elfogadni, hogy a Szovjetuniónak, amely évtizedeken keresztül rombolt és tette tönkre Kelet-Európa életét, az életünket, vége. Pedig neki és a titkosszolgálatának tudomásul kell vennie, hogy nem kérünk ebből többé.

A saját hatalmas országának infrastruktúráját kéne felépítenie, a saját országa lakosságának kéne elviselhetőbb életet teremtenie, ez bőven elég munkát adna neki ahhoz, hogy ne érjen rá háborúzni" – zárta zaklatott monológját az írónő, akinek kitüntetését azzal indokolta a Nobel-díj Bizottság, hogy prózájában kivételes őszinteséggel és nagy láttató erővel tudta megmutatni az elnyomottak világát.