Nincsenek emigráns magyar írók
Az izraeli államelnök, Simon Peresz nyitotta meg a 26. Jeruzsálemi Nemzetközi Könyvvásárt, aki – többek között – arról is beszélt, hogy mekkora érték: a Facebook és az internet korában még mindig fontos szerepe van a könyveknek. A kétévente megrendezett fesztivál az idén jubilál, hiszen ötven éve tartották az elsőt. Minden évben a megnyitó napján átadják a Jeruzsálem-díjat, az idén ezt a spanyol író, Antonio Muñoz Molina vehette át. Az eddigi díjazottak közül öt írót egyébként ezt követően Nobel-díjjal is elismertek. Több mint százezer kötet vár a vásár látogatóira, köztük többet jelentős kedvezménnyel lehet megvásárolni. Kis fehér cérnakesztyűvel egészen közelről bele lehet lapozni jó néhány 21. századi könyvritkaságba a lithográfiától a digigráfiáig.
A vásárra érkező írók nemcsak dedikálják köteteiket, hanem beszélgetésre is invitálják őket. A magyarok közül Spiró Györgyöt, Dragomán Györgyöt, Röhrig Gézát és Schein Gábort, valamint az Izraelben élő Kőbányai Jánost már vasárnap este faggatta a nagyváradi születésű izraeli újságíró, Attila Somfalvi, a www.ynetnews.com politikai elemzője. A beszélgetés témája: a “Magyar az író vagy író, aki magyarul ír?” címet kapta, többek között azért, mert Röhrig az Egyesült Államokban, Kőbányai Izraelben él, Dragomán pedig marosvásárhelyi, akinek eddigi munkásságát meglehetősen befolyásolta Erdélyben töltött gyermekkora.
Röhrig tizenkét éve, családi okok miatt költözött New Yorkba, de kizárólag magyarul ír verseket. Az internet korában nyilván könnyebben tartja a kapcsolatot Magyarországgal, így pontosan követi, mi történik az országban.
Kőbányai János arról beszélt, magyar írókat korábban nehéz volt “eladni” Izraelben. Márai Sándor igen népszerűvé vált, ugyanakkor Kertész Imre Sorstalanságát hiába próbálkozott, nem sikerült itt megjelentetni a német siker előtt.
Hogy a politika, a magyarországi antiszemitizmus és nacionalizmus mennyire nyomja rá bélyegét az írásukra, Spiró György ironikusan csak annyit mondott: “engem már nem befolyásol, én már megszoktam.” Schein Gábor viszont arról beszélt, hogy egy írónak termékeny alaphelyzet, ha idegennek érzi magát a hazájában. Spiró szerint az olvasókat jobban befolyásolják a szélsőséges indulatok, jobban értik most, amit 20-30 éve írt. Röhrig Géza úgy véli, nem az antiszemitizmustól kell félni, a magyar politikai patológia a magyar cigányságot fenyegeti. Az írók arról is beszéltek, az író alapfeladata az irodalom, nem az, hogy közvetlenül politizáljon, természetesen áttételesen igen. Az nagy kérdés, hogy a demokráciában vagy a diktatúrában mit ér egy író szava.
Arról azonban megállapodtak, hiába él jó pár író akár évekig külföldön, emigrációról nincs szó, hiszen nyitva vannak a határok, mindenki oda megy, ahova akar. Kertész Imre speciel azért telepedett le Németországban, mert imád Berlinben élni, és ezt megengedhette magának. De mindig is voltak olyan írók, akik szerettek hazájuktól távol alkotni, Füst Milán és Déry Tibor Dubrovnikban írta a 30-as években a műveit, mert ott volt a legolcsóbb akkor az élet.
A magyar stand könyvei már az első nap igen nagy érdeklődést keltettek. A polcon sorakoznak szépirodalmi művek, gyerekkönyvek, a zsidó identitással foglalkozó művek ugyanúgy, mint igényes szakácskönyvek. Megtalálható ott Spiró héberre fordított novelláskötete – akárcsak jó néhány szerző angolul is megjelent írása.
