A Krakkói Nemzeti Múzeum Stanley Kubrickról szóló kiállítása kicsit olyan,mint először ülni a hullámvasúton. A nyitóteremben ott a mester első kamerája, sakk-készlete és dobja. Decensen sorakoznak a fotósként induló filmes munkái. A hullámvasút kocsijait szép lassan felcsörlőzik a magasba, és épp amikor az ember azt gondolja, „mire ez a felhajtás?”, leszáguld vele.

Az ikerkislányok lebegő ruhája

Nincs kijelölt haladási irány, szabadon lehet kószálni a termek között, követve a filmek hevenyészett időrendjét, esetleg rögtön megkeresve a kedvenceket. A kiállítás színvonala – a hullámvasutas hasonlatnál maradva – szintén váltakozó, valószínűleg aszerint, hogy a szervezők mennyire kedvelték az adott filmet. A Dr. Strangelove,… feledhető prezentációja storyboardokkal és az atombomba kicsinyített másával jól megfér az ugyancsak jellegtelenebb Acéllövedék-relikviákkal (néhány könyv, egy sisak és egy miniatűr helikopter).

A „nagy filmeknek” külön terem jár. A Lolitáéban a fal mentén körbefutó tárlókban a „nimfácskát” ábrázoló felvétel negatívjai. Ezeket kis csúsztatható nagyítóval, közel hajolva tudja megnézni az ember, a kukkoló Humbert Humbert pozíciójába kényszerülve.

A Mechanikus narancs szobájának fekete függönyei mögött a fekete falakon tükrök vágják a látogató arcába önmagát. A Korova tejbár műanyag manökenjei és az Alex kosztümjét viselő, botba rejtett tőrét kecsesen kitartó bábu uralják a teret. Az asztalon írógép és benne megkezdett lap, „Csak munka, semmi móka. Jack unatkozik.” A termet egy teniszlabda monoton pattogása tölti be. Jack Nicholson vetített mása dobálgat a sarokban. Az ikerkislányok ruhája és cipője mintha lebegne a tárlóban. Felettük a falba állítva az ikonikus balta két példánya.

A Tágra zárt szemek sötét termében spotlámpák világítják meg Tom Cruise köpenyét és a nyomasztóan figyelő velencei maszkok tömegét a lila falakon. A kijárat előtt szinte szégyenlősen elrejtve Kubrick Oscardíja és az Arany Oroszlán.

Egy kis teremben a 2001: Űrodüsszeia űrhajójának belseje és használati tárgyai –, mint a nullagravitációs WC és használati utasítása –, egy nagyobban pedig a makettje látható. Utóbbiban a háttér vetítésére szolgáló kamerával a holdbéli tájra is kirándulhat a betérő.

A szokásos plakátok, werkfotók és forgatókönyvrészletek mellett rengeteg kellék és technikai felszerelés is látható. A kiállított darabok mind eredetiek, a mester személyes tulajdonai, legyen szó Jack Nicholson baltájáról – amellyel a fáma szerint az önkéntes tűzoltóként is dolgozó színész pillanatok alatt átjutott az ajtón, ezért azt meg kellett erősíteni – vagy Nabokov leveléről, amelyben sajnálta, hogy vége lett a Lolita forgatásának.

A tárlat nem feledkezik meg arról, hogy Kubrickot a filmezés technikai oldala is foglalkoztatta, folyamatosan kísérletezett. A tárlókban számos kamera és objektív sorakozik, a kivetítőkön filmrészletek futnak, mint a Barry Lyndon kizárólag gyertyával megvilágított jelenete, amelyhez a NASA-tól kellett kölcsönöznie a technológiát.

Kubrick életműve tizenhárom film, és mindegyik mögött több évnyi előkészítés áll. A Napóleon című, végül kútba esett projekthez például száznál is több könyvet halmozott fel. A munkamániás rendező különc stílusa és életmódja sok találgatásra adott alapot szakmán kívül és belül, de ahogy saját maga fogalmazott: „Van feleségem, három gyerekem, három kutyám, hét macskám. Nem vagyok Franz Kafka, aki magányosan üldögél és szenved.”