Cover band - vagyis más zenekarok dalait játszó banda van millió meg kettő. Mi teszi a Nouvelle Vague-t különlegessé? Mindenképpen az az eredetiség és személyesség, amivel a két sokat látott, több hangszeren játszó alapító ötletgazda, Marc Collins és Oliver Libaux az 1978-81 között született, komor, mély, zeneileg visszafogott, ám rendkívül gazdag szövegvilágú dalokhoz nyúl. Szó sincs itt gépies másolásról.

A borongós korszak átütő számai napfényes stílusokkal fonódnak össze, átjárja őket a karibi jazz, jamaicai reggae, brazil twist, megbolondítja a trinidadi calypso, kubai salsa és a francia sanzon. Egészen új, egyedi, mégis otthonos fényben fürdenek a nyolcvanas évek olyan meghatározó zenekarai, mint a Depeche Mode, The Cure, The Clash, The Sisters of Mercy, vagy éppen a Joy Division. (Lugosi Béla haiti vudura halott, Billy Idol karibi ritmusokra táncol magával, a Dead Kennedys pedig búgó-bizsergő sanzonban túl részeg a dugáshoz.)

Néhány dal egészen akusztikus hangszerekre vetkőzik és lenyűgöző énekesnők érzéki hangján át fedi fel egyszerű, igaz szépségét. A színpadon rengeteg ütőshangszerrel, harmonikával, gitárral és női vokállal elevenednek meg ezek a radikális dalok lélegzetelállítóan felbolygatva, mégis összetéveszthetetlenül: hűen önnön lényegükhöz, csak ha lehet még több vérlázító és ellenállhatatlan szexepillel