Kinyomtatták az internetet.

Az általában kevés sikerrel kecsegtető vállalkozással ezúttal a Népiblog szerzőgárdája próbálkozott. A diadal ezúttal is elmaradt, ám a kísérlet különlegessége finom iróniával beszélte el a kortárs nyilvánosság karakterét.

Hiszen milyen történet az, amelyben az elfelejtett vidékeken, szegregátumokban kutató, nyomorról író, szociográfiáink legjobbjait előállító népi mozgalom hőseit, alko­tóit, hátterét bemutató szövegek blogon jelennek meg, miközben a cikkek „otthonát" egy önszerveződő, efféle gondolatainak, feljegyzéseinek egyéb felületet nem találó kis közösség építi, gondozza? Hogy ezzel el is keveredjünk odáig, miféle feszültséget képes teremteni forma és tartalom ilyen találkozása.

A szerzők, köztük történészek, mint Bartha Ákos, Paár Ádám, Papp István, Péterfi Gábor, meg is próbálták komfortosabb helyre küldeni a legjobb bejegyzéseket, kötetbe rendezni az anyagot.

Ám korán tették. A könyv rendkívül változó színvonalú írásokat vonultat fel – ám ez csak eufemizmus, mert pontosabb úgy fogalmazni: kirívóan rossz szövegek követnek ragyogó cikkeket. A népi mozgalomhoz szorosan kötődő mikrotörténetek mind figyelemre érdemesek, szóljanak bár Matolcsy Mátyás szélsőjobbra tartó útjáról, Féja Géza második bécsi döntéshez való viszonyáról, Kodolányi Jánosról, Németh Lászlóról vagy Jászi Oszkárról. Jól illeszkednek a könyvbe a magyar történelem későbbi szakaszában megjelenő szereplők népi gondolathoz-mozgalomhoz való viszonyáról szóló részek, miként a populizmus értő feldolgozását segítő szövegek vagy akár a kortárs politikai aktorok és a népiség kapcsolatát taglaló feje­zetek.

Hogy az ívet aztán tökéletes tévedések törjék meg. Merthogy arra, hogy az észt nagykövetség bezárását fájlaló bejegyzés milyen okból jelent meg az összeállításban, csak azt a magyarázatot találjuk, hogy kisorsolták. Az efféle „beeső" anyagok mellett problémásak azok a szövegek is, amelyeknél a profi szerzők olyan területre tévednek, amelyen amatőrök. Ezért akadnak gyengébb interjúk, mini riportok, kvázi publicisztikák a könyvben. Ezek azok a szövegek, amelyeket elbír az internet, elvégre végtelen a hely, korlát meg léc sem akad, de nyomtatásra érdemtelenek.

Nívójuk egész egyszerűen távol van attól, amelyet a népi mozgalommal, a magyar társadalommal közvetlenül foglalkozó szövegek képviselnek. Elhelyezésük a kiadványban szerkesztői tévedés, miközben jelenlétük a Népiblogon természetes próbálkozás. A Facebookon publikáló szerzők ettől függetlenül nagy szolgálatot tesznek a magyar nyilvánosságnak, amikor kvázi hobbiból a népi mozgalomhoz kapcsolódó történeteket publikálnak, s munkájuk – ahogyan sok szöveg bizonyítja – biztosan megér egy kötetet. A mostani kiadvány meg tanulság arra, hogy az internet lehet kísérletek terepe, a könyvben viszont egyetlen fejezet sem nézhet ki úgy, mint egy játszótér. Mert azt kinyomtatják.