Megelégelte a társulat nagy része a Nemzeti Színházat ért politikai támadásokat, amelyek akkor erősödtek fel, amikor Alföldi Róbert, a színház vezérigazgatója engedélyezte, hogy a Nemzetiben tartsák meg a román nemzeti ünnepet. Szélsőségesek tüntettek a színház előtt, parlamenti interpellációk szóltak a színházról, főként olyanoktól, akik nem ismerik a darabokat (például a János vitéz szereplőit) vagy az általuk emlegetett előadást sem is látták.

Közleményüket akkor fogalmazták meg a színészek, amikor már politikusok azt nyilatkozták lapoknak: a színház körüli közhangulat gátolja a művészi munkát.

Az írást nem a teljes társulat jegyzi. Több neves művész hiányzik róla, Básti Juli, Blaskó Péter, Bodrogi Gyula, Rátóti Zoltán, Sinkó László, Szarvas József, Tompos Kátya, Törőcsik Mari és Újvári Zoltán. Hogy ők miért nem csatlakoztak társaikhoz, annak nyilván számos - nem politikai természetű - oka is lehet.

"A Nemzeti Színház közleménye"

"A színészek általában a színpadon, szerepeiken keresztül szólnak a közönséghez, a Nemzeti Színház társulatának tagjaiként mi most mégis úgy érezzük, alábbi sorainkkal a nyilvánosság elé kell lépnünk. Tudomásul vesszük, hogy Magyarországon a Nemzeti Színház sajátos politikai erőtérben létezik, de a politikus - jó esetben - néző, aki nézőként alakíthatja ki véleményét egy-egy színházi előadásról, és az előadás megszületéséhez vezető alkotófolyamatban nem vesz, nem vehet részt, hiszen nem ez a hivatása.

Manapság mégis szembesülnünk kell azzal, hogy színházi tárgyú interpellációk születnek a Parlamentben, tüntetés szerveződik egy művészi intézmény és annak vezetője ellen, amin éppen azok a szónokok a leghangosabbak, akikről lépten-nyomon kiderül, nem járnak a Nemzeti Színházba, nem nézik az előadásainkat, nem ismerik az itt folyó munkát. A szélsőséges, alpári, légből kapott érvrendszeren alapuló támadásokra nem reagáltunk, hiszen nem ez a dolgunk, hanem az, hogy játsszunk: a színpadon keressünk válaszokat azokra a társadalmi és egyéni (sors)kérdésekre, amik a XXI. századi Magyarországon minket is foglalkoztatnak.

Az utóbbi időben több lapban is megjelent, hogy a kialakult „polemikus, szenvedélyes, gyűlölködő légkör" nem tesz jót a társulatnak, sőt, gátolja a Nemzeti Színházban folyó művészi munkát. Ezt az áldatlan állapotot szüntethetné meg a jelenlegi főigazgató menesztése.

Ezúton kívánjuk deklarálni, hogy a Nemzeti Színház körül kialakult közhangulat nem akadályozza a művészi munkát. Ezt támasztja alá az is, hogy a Nemzeti Színház három előadása is bekerült hazánk legrangosabb színházi fesztiválja, a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába.

A Nemzeti Színház társulata továbbra is azért dolgozik, hogy az előadások valódi élményt jelentsenek a közönségnek, hogy a színház az együttgondolkodás, a szabad, művészi alkotómunka műhelye maradjon.

Bánfalvi Eszter, Farkas Dénes, Fehér Tibor, Földi Ádám, Garas Dezső, Gergye Krisztián, Gerlits Réka, Hevér Gábor, Hollósi Frigyes, Kulka János, László Attila, László Zsolt, Makranczi Zalán, Martinovics Dorina, Marton Róbert, Mátyássy Bence, Mészáros Piroska, Molnár Piroska, Murányi Tünde, Nagy Mari, Péterfy Bori, Radnay Csilla, Rába Roland, Schell Judit, Söptei Andrea, Stohl András, Szabó Kimmel Tamás, Szatory Dávid, Udvaros Dorottya, Znamenák István"