A nagy volumenek okán nyilván még mindig végig lehetne kátyúzni velük a Nagy Lajos király utat, elég randák is, a képünkön bemutatott darabok azonban mégis becsesek: a világegyetem vélhetően egyetlen sztahanovista sztárénekese, korának férfibálványa, az eminens kapitalistaként visszavonult Németh Lehel kapta őket életének egy rövid, de igen termékeny periódusában.

Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság

Az Apolló-alkatú, átkozottul jóképű Németh Lehel 1957-ben robbantotta fel az egykorú magyar tánczenét. Rajongóinak legtöbbje némileg megkorosodva is az első számú sztárként emlékszik vissza rá, pedig mindössze hét évig világította be orcáját a rivaldafény. A regényes életű énekestől hallhatta a hon először a Kicsit szomorkás, a Lehet hogy szép nem vagyok, az Ó, Serenella és a Reszket a hold... kezdetű melódiákat.

Németh Lehel a székelyföldi Csíkszentkirályon született 1932-ben. 1944-ben édesanyjával Miskolcra menekült, ahol a háború utáni években kurrens kézműves tevékenységgel próbálta javítani a szerény családi egyenleget: amerikai és szovjet autó roncsok ajtajaiból különféle kéziszerszámokat, ásókat, hamutartókat készített a hiánygazdaság civil szereplőinek. Később Budapestre került, emitt szénhordóként és segédmunkásként vontatta tovább a hajót, egy ideig a Képzőművészeti Főiskola számára állt, ült és feküdt modellt óránként 2 forint ötven fillérért – tudjuk a műtárgycsoportot őrző gyűjtőtől, rockzenei szakírótól és az írásunk főszereplőjéről szóló életrajzi kötetet jegyző Zoltán Jánostól.

Németh Lehel 1949-ben a kelenföldi Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban keresett új kihívásokat, ahol 1951-ben megkezdődött a szocialista munkaverseny. Hősünk, aki ekkor már felszabadult műszerész volt, nem vehetett volna részt az erőpróbán, ugyanis nem volt tagja a DISZ-nek (a KISZ közvetett elődjének), de szabályt erősítő kivételt képeztek belőle szorgalma, teljesítménye és főleg a vállalatot fényező sportsikerei miatt.

Sorra kapta az alumíniumjelvényeket, amelyekből ehelyt ezt az ötöt tudjuk megmutatni; mint Zoltán János elárulta, az Ellenőrzés feliratú volt a kedvence, ezzel ti. a gyár teljes területén szabadon kószálhatott, ami új dimenziókba helyezte számára a csajozást. Egyébként nemcsak a kitüntetéseket köszönheti a Beloiannisznak, hanem voltaképp a karrierjét is: a távoli névrokon, Németh Marika primadonna ott fedezte fel a hangját. Németh Lehel 1957-től 1964-ig állt az ország összes színpadán.

1964-ben elege lett a pocsék szocialista hangosításból, nyugati mikrofonokat, erősítőt és hangfalakat rendelt Ausztriából, de talán nem kellett volna. A KISZ KB három hónap múlva berendelte és egy évre eltiltotta színpadtól, mondván, kapitalista eszközökkel és módszerekkel ténykedik – esténként 120 forintért adta bérbe berendezéseit zenésztársainak. Artistának szegődött az állami cirkuszhoz, de első ausztriai fellépése alkalmával Kanadába emigrált, ahol fényes pályát futott be a maga konstruálta szivacsgyártó gép világsikerének köszönhetően. 1991-ben jött haza, Lakitelken nemzetközi hírű szivacsgyárat alapított.

2007. január 5-én hunyt el.