A restaurálás munkálatai 2012-ben kezdődtek. A vásznon talált rengeteg apró szakadás és néhány nagyobb hasadás kijavítását, a vászon megerősítését, a festmény felületének tisztítását és esztétikai kiegészítését aprólékos munkával végezték a szakemberek, közben kétszer sajtónyilvános bemutatón ismertették a munkafolyamatot és a festmény állapotát.

1876. január 28-án elhunyt Deák Ferenc, a „haza bölcse”, akinek jelentős szerepe volt az Ausztria és Magyarország között 1867-ben megkötött kiegyezés létrejöttében. Holttestét a Magyar Tudományos Akadémia földszinti előcsarnokában ravatalozták fel. A csarnok falait, oszlopait, szobrait fekete szövettel vonták be, a háromlépcsős ravatal körül óriási viaszgyertyák álltak. Három nappal a temetés előtt Erzsébet királyné is megjelent Deák ravatalánál, és a nemzet nagy halottjának szívére helyezte fehér kaméliákból kötött örökzöld koszorúját, majd percekig megrendülten térdelve imádkozott.

A szimbolikus jelentőségű esemény megfestésére Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter állami megbízást adott Zichy Mihálynak, a korszak egyik kiemelkedő művészének, aki azt örömmel vállalta. Zichy ekkor Párizsban élt, ám mivel a munka megkívánta a történelmi hitelességet, már májusban hazatért. Bécsben a királyné fogadta, vázlatokat készíthetett róla és megtekintette az esemény alkalmával viselt ruhát. Budapesten a temetkezési vállalat újra felépítette Deák ravatalát az eredeti helyszínen. A nyár folyamán hozzálátott a munkához, több vázlatot is készített, végül 1877 februárjában elkészült a képpel.

A nemzet gyászát és a jövőbe vetett hitet a festményen két allegorikus szereplő is megjeleníti. A Haza sír Deák teteme fölött, egy szárnyas Géniusz pedig egyik kezével vígasztalva átöleli a gyászoló hazát, másik kezével csillagkoszorút tart a királyné fölött. A kép előterében alapos részletességgel megfestett koszorúk sorakoznak, a ravatal mellett karcsú, magas gyertyák meleg „földi” fénye látszik, ami mellett a csillagkoszorú tisztább fénysugarai az égi fényt sugallják.

A képet 1877 tavaszán Zichy hazaküldte Párizsból, de mégsem mutatták be a nagyközönségnek. A művész ugyanis ráfestette a képre azt a cipruságat, amit Kossuth Lajos küldött Deák sírjára, és ez elfogadhatatlan volt a királyi udvar számára. Zichynek át kellett festenie a képet. (Azonban a restaurálás során nem találták az átfestés nyomait.) 1877 nyarán helyezték el az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című olajfestményt a Nemzeti Múzeum 6. képtári termében, az úgynevezett Habsburg-teremben, a kiegyezés folytonosságának jelképeként. A képet egy ideig a Magyar Tudományos Akadémián állították ki, majd eltűnt a nyilvánosság elől. A legutóbbi időkig a Magyar Nemzeti Galéria raktárában őrizték hengerre tekerve, romos állapotban, bár a Nemzeti Múzeum tulajdonában volt. A monumentális olajfestmény restaurálása a Gödöllői Királyi Kastély kezdeményezésére, az NKA több mint 2 millió forintos támogatásával valósult meg. Február végétől a Gödöllői Királyi Kastély Múzeumának állandó kiállításába, a Habsburg képgaléria bevezető termébe kerül.