Legegyszerűbben a punk jelzővel írhatjuk körül Nagy Koppány Zsolt szövegeit: egyszerre játékosak, mindig készen állnak egy tréfás csavarra, miközben komoly indulat feszül bennük a körülöttünk érezhető igazságtalanságok és a nagyszabású, sokak életmódjává vált képmutatás ellen.

Tragikomikum, groteszk és irónia metszéspontjában, olykor valamelyik irányba elmozdulva működnek: a felszabadult, harsány hahotázás és az intellektuális poénok hümmögő elismerése között ingázik az olvasó, nem mellékesen az önmagunkra ismerés páni félelmével fűszerezve. A nyers állásfoglalások és az erős társadalomkritikai él jól megfér a narrációs ügyeskedéssel, a pajkos önreflexió szövegjátékával.

A személyes sérelmek megírása és a tét nélküli hülyéskedés együttese az irodalomban nem vadonatúj dolog, szerzőnk mégis olyan sajátos stilisztikát fejleszt ebből, hogy az valódi unikum. Korábbi köteteinek ismerői fel lehetnek készülve arra, hogy az új könyv olvasása közben is kihívások érik őket. Kezdve a szokatlan címmel (e tekintetben előző kötete vitte a prímet: Amelyben Ekler Ágostra – emlékezünk). A könyv nem folytatása az 1.0-s verziónak: mindez puszta incselkedés.

A könyv három részből áll: az énelbeszélőként felléptetett főszereplő, Fényező Nagyjuhász János életének három, markánsan elkülöníthető szakaszát követhetjük végig. Az első, mottókkal alaposan ellátott fejezet egy kiégett közhivatalnok napjait mutatja be. Kicsit úgy, mint az M1-en futó Munkaügyek című filmsorozat – azt is komikusok írják. A hivatal diszfunkcionális, a dolgozók élete sivár és örömtelen, munkahelyük rideg, nem csoda, hogy napjaik aktatologatással, internetes játékokkal és pornónézegetéssel telnek.

Az agglegény János két nő vonzerejének terében vergődik: a főnök asszony, a hatvanas Editth és titkárnője, a fiatal és hamvas Daniella között. Végül – részben számításból, részben a Daniellától kapott hatalmas kosárnak köszönhetően – előbbit hódítja meg. A wellness-hétvégén történtek szuperplasztikus leírása inkább a pornográf irodalom paródiája, mint az öregedő test szexuális ábrázolásának legitimációs kísérlete. Nagy Koppány Zsolt általában provokál (mint egy agresszív punk).

A hivatalnokok életét kitölti a lázas munka látszatának fenntartása és a rettegés, hogy mindezt elveszíthetik. „Valahányszor eszembe jut, hogy engem (…) tulajdonképpen bármikor kirúghatnak, és pont ezekben a vész- és gazdaságiválság-terhes időkben, gyomorgörcs és zsibbadás lesz úrrá rajtam. Azzal a munkamorállal ugyanis, amit itt másodpercek alatt elsajátítottam, aligha tudok helytállni majd bármilyen cégnél, vagy egy McDonald’s pult mögött.” Jóllehet „egy porcikája se kívánja vissza”, János kénytelen újból céges angoltanárként elhelyezkedni, miután Editth a szerelmes hétvégét követően azonnal kirúgja.

A második rész angoltanár-történetei szórakoztatóan mutatják be, hogy az egyszeri bölcsészmiként válik a gazdagok, a meggazdagodottak szolgájává: a mosoly akkor fagy le az arcunkról, amikor megértjük, hogy ez egyáltalán nem vicc. Egy rugóra járó jegyzetek gyűjteménye ez a rész, tágas véleményrovat: a kispénzűség okozta jogos frusztráció hatja át, amit távolságtartó iróniával kezel, de ez nem enyhíti a pontosan megírt kiszolgáltatottságot. Ha túl is vannak kissé színezve a mindentudó főnök feleségéről vagy a magántanítványokkal való bajlódásról szóló történetek, könnyen megragadnak emlékezetünkben, mint az újgazdagokat parodizáló kabaréjelenetek jellegzetes affektáló hangsúlyai.

A harmadik rész az idős Fényezőről szól, körülbelül 2050-ben játszódik a könyvet záró ellenutópia. Ez a fejezet a legszövevényesebb: nem egyértelmű az időrend, folyamatos az elbizonytalanítás, és a főszereplő naplója is szerephez jut. A cím igazán itt nyeri el értelmét: az öregkort, a vénséget groteszk ötletből kiindulva ábrázolja. Az elképzelt jövőben a radikális-populista politikusok munkája és a rossz gazdasági helyzet meg az emberek végtelen cinizmusa együttesen odavezetnek, hogy az öregek ellen hajtóvadászatot indítanak.

Mindenki közvetlen életveszélyben van, aki 2001. január 1-je előtt született. Főhősünket, a hetvenéves „vénembert” lánya és veje bújtatja, azaz megtűrik, hogy a tetőtér eldugott zugában húzza meg magát. A hosszas megaláztatás közben váratlanul rátalál a boldog szerelem is, majd egy újabb váratlan fordulattal a szabadság büszke pillanata is eljön, ám fikció és valóság, paranoia és apokalipszis annyira összegubancolódik, hogy végső választ nem kapunk a kérdésre, aljas tréfa volt-e az egész.

Nagy Koppány Zsolt: Nem kell vala megvénülnöd 2.0. Magvető, 356 oldal, 3490 forint