A szerződés szerint megtehették a hollandok, hogy a kiállítás bezárása előtt visszavitték az Assen városából kölcsönzött, múmiát rejtő Buddha-szobrot – tudtuk meg a Természettudományi Múzeum sajtóreferensétől, Kiss Stefán Mónikától. Ez nem különleges eset. A váci szerzetesek múmiái is azzal a feltétellel szerepelhettek korábban egy amerikai kiállításon, hogy bármikor visszahozhatók.

A szóban forgó Buddha-szobor egy magángyűjtő tulajdona, aki a sajtóhírek szerint 1996-ban vásárolta azt Hollandiában. Ekkor még nem tudta, hogy a szobor egy múmiát rejt. Ez állítólag később derült ki, amikor a szobron repedést vett észre és megvizsgáltatta. Budapestre a mannheimi múzeum által szervezett és öt nyugat-európai, valamint két magyar múzeum anyagából összeálló Múmiavilág című vándorkiállítás részeként érkezett tavaly októberben, a hollandiai Assen város Drents múzeuma közvetítésével. A tulajdonos kiléte nem vált publikussá. A műtárgy eredetéért, hitelességéért a Drents Múzeum vállalta a felelősséget, ahonnan egyébként más tárgyakat, lápi múmiákat és konzerválódott hajfonatokat is kölcsönkaptunk. Az európai vándorkiállítás előző állomása éppen ez a múzeum volt, a szerzetes szobrát tavaly ott is kiállították.

Pap Ildikó szakmai kurátor a múmiával a kiállításon 2014. december 12-én Kovács Tamás / MTI

Mint Pap Ildikó antropológus, a budapesti kiállítás társkurátora lapunknak elmondta, ilyesfajta intézményi együttműködés esetén a tárgyak provenienciáját, előéletét a kölcsönző részéről nem szokás nyomozni, hiszen az intézmények megbíznak egymásban. Főleg egy korábbi sikeres együttműködés után. Az asseni múzeum nyilvánvalóan megvizsgálta a szobor származási papírjait, s azokat rendben találta. Ezeket most a felmerült kételyek után újra fogják vizsgálni. Pap Ildikó szerint egyáltalán nem megerősített tény, hogy a szobor lopott lenne, mint azt a kínai sajtóban feltételezik.

Egy kínai esti lap, a Beijing Wan Pao szombaton helyszíni riportot közölt a Fucsien tartománybeli Jangcsun nevű faluból, ahonnan 1995-ben loptak el egy ehhez hasonló, szentként tisztelt szobrot, amely a cikk feltételezése szerint a restaurátorjegyek alapján azonosítható a Budapesten, s korábban Assenben is kiállított alkotással. A felvételekről azonban nem lehet pontosan azonosítani a műtárgyat, mert a kínaiak által mutatott képeken egy ruháktól takart, beöltöztetett, fején koronát viselő templomi szobor látható, melynek csak az arca látszik. A testtartás és a méret viszont valóban hasonló.

Felvetődik a kérdés, hogy miért kellett a múmiaszobornak Budapestre érkeznie ahhoz, hogy kétes eredete felmerüljön. Pap Ildikó szerint ennek oka talán egy Mongóliában néhány hónapja előkerült hasonló szerzetesmúmia, amely nyilvánvalóan világszerte felkeltette a hasonló tárgyak iránti érdeklődést és a kínaiak feltehetően ennek kapcsán „fedezhették fel” az éppen Budapesten kiállított műtárgyat.

A titokzatos szobor a huszonnyolc emberi és tíz állati múmiát bemutató kiállítás egyik központi darabja volt. Elvitele után ugyan csökkenhet az érdeklődés a tárlat iránt, de kártérítési igénnyel nem kíván előállni a Természettudományi Múzeum, hisz a tárgyat kölcsönzési díj nélkül kapták meg, cserébe azért, hogy a váci múmiákat ők is ingyen bocsátották rendelkezésre. A látogatók számának jelentős csökkenésétől egyébként nem tartanak, mert a kiállítás számos más különlegességet is bemutat. Bár a szerzetest rejtő szobrot azért bizonyára sokan fogják hiányolni, leginkább talán az a buddhista vendég, aki mint mondják, naponta járt a szoborhoz imádkozni.