A kanadai rockzenésznek már régóta vesszőparipája a hangzás. A Pono nevű speciális zenelejátszóját azért hozta létre közösségi finanszírozással, hogy a rajongók bakelitlemez-minőségben élvezhessék a zenét, bárhol is járnak. A napjainkban használt MP3 formátum erősen csonkítja a felvétel hangtartományát, de még a streaminghez képest sokkal jobb CD-minőség is „csonka” a bakelithez képest.

A streaming-szolgáltatók gyatra hangminősége miatt alapította a rapper Jay-Z a Tidal céget, amely a jogdíjproblémákra is megoldást kínál. Papíron. Sokak szerint ugyanis semmiben nem különbözik a többi hasonló szolgáltatást nyújtó cégtől, amely nem a lejátszások száma, hanem népszerűség alapján osztja el a jogdíjakat. Így épp azok a feltörekvő zenészek kapják a legkevesebb pénzt, akiknek a legnagyobb szükségük volna rá.

Korábban Taylor Swift tiltatta le dalait a Spotify pénzelosztási rendszere miatt. Bár a szerződések Young szerint sem előnyösek a zenészek számára, őt művészi szempontok vezették. Mókás tény: a vakteszteken még a magukat audiofileknek vallók sem feltétlenül tudják megkülönböztetni a jó és rossz hangminőségű fájlformátumokat egymástól.