Múzeumi tündejáték
Volt itt egy terme egyébként a zeneszerzőnek, még a hetvenes években berendezett tárlókkal, de azt már tényleg nem lehetett megmutatni. A helyén nyílt meg pénteken a kastély kiépíttetőjéről, Esterházy "Fényes" Miklósról egy szép és szintén régóta hiányzó tárlat. Ebben kapott egy szobát Haydn is.
A fény most arra az Esterházy Miklósra (1714-1790) vetül, aki alig harminc év alatt, 1762 és 1790 között kiépítette itt a mocsárban a magyar Versáliát. E kiállítással át is értékelték kissé a pazarló nagyúr korábbi képét, s a mecénás szerepét domborították ki, mondta Varga Kálmán, a kastélyt kezelő Műemlékek Nemzeti Gondnokságának igazgatója. Hét terem a kiállítás, de az első két szoba ebből is inkább Mária Teréziával és korával foglalkozik, s csak a harmadikban lép elénk Miklós herceg egy festményen, mint őfelsége egykori testőrkapitánya. Annak a testőrségnek volt ő a feje 1764 és 1787 között, amelyben a magyar felvilágosodás jeles írói is szolgáltak. Köztük Bessenyei György, aki Eszterházi vigasságok címmel meg is örökítette a herceg egyik udvari ünnepségét. Természetesen "Fényes" Miklósra is hatott a felvilágosodás, tagja volt például a bécsi "Újrakoronázott reményhez" című szabadkőműves páholynak, amelybe Mozart is tartozott: a kiállítás egy képén együtt láthatóak a páholyban.
Miklós életének jelentős részében mint katona szolgálta a Habsburg-birodalmat, még azután is, hogy 1762-ben, fivére halálát követően ölébe pottyant a hatalmas Esterházy-vagyon nagyobbik fele. Már 1747-ben tábornok, 1753-tól pedig saját ezredet tartott fenn és vezetett. A vitrinben fegyverek, metszetek, s az Eszterházy-huszárok zászlaja. A herceg fő műve mégis a fertődi kastély, s az a barokk pompa, amelyet itt megvalósított építészetben, kertben, zenében. A korabeli környezetet remekül jeleníti meg egy félszobányi, 3D-s térinstalláció, amely a hátsó rózsakertek felől mutatja a palotát egy korabeli festmény alapján. Alighanem ez a bájos látvány inspirálhatta a kiállítás címét is: Esterházy "Fényes" Miklós tündérvilága.
A "művészetek termében" egy legyező a fődarab, amelyen a kastélykert térképe látható. Nyilván egy nagy, kerti ünnepélyhez készült praktikus segédeszközként. Ilyen finom kis tárgyakban is megnyilvánult a herceg udvarának szelleme. És ilyesmiről beszélnek Pietro Travaglia díszlet- és jelmeztervei is. Vagy a páholykönyvecskék: a herceg itteni operaházában bemutatott művek librettói, melyeket nyolc éve egy antikváriumból sikerült visszavásárolni, miután a háborúban eltűntek. Köztük Haydn, Cimarosa és Salieri művei.
Haydn mint a vonósnégyes formavilágának megalapozója idéződik meg arrébb, ami hasznos is, mert kis helyen elfér. Sőt mellette még egy sarokban jut hely a híres vendégek arcképcsarnokának is: köztük Mária Terézia, Pável Petrovics Romanov herceg (a későbbi I. Pál cár), Grassalkovich Antal, Rohan Guémené, Strassbourg érseke és egy érdekes úr: Francisco de Miranda tábornok, Venezuela nemzeti hőse.
S hogy egy főúri vendég tiszteletére rendezett mulatság hogyan is nézhetett ki, azt átélhetjük az utolsó teremben, ahol felépítettek egy korabeli kerti pavilont, s ez alá beállva részesei lehetünk egy kastélykerti, barokk tűzijátéknak, melyet a terem három falára vetítenek (ettől 3D-s). Az élmény valószerű. Soha nem láttam még ennél hatásosabban használni a digitális technikát a múzeumi gyakorlatban: tökéletes finálé egy "fényes" kiállításnak.
De mégis érezzük a vállalkozás lehetetlenségét: pénz nélkül restaurálni a barokk pompát. Sajnos, ez egyelőre igaz a kastélyra is, hiszen nem látni a felújítás lázas munkáját. Eltolták egy évvel a Haydn szobor felállítását is. Mint megtudom, a nagy munkák nyár végén kezdődnek majd, hogy ne zavarják a kulturális eseményeket, illetve most melléképületeken, félreesőbb helyeken zajlanak épp. Pénteken például felállítottak öt határkövet a kastély és kertegyüttes történeti határán, s jelképesen visszaadták ezzel Eszterháza eredeti nevét. Egyelőre csak azt.
