Nem Kasza Tibor zenészen múlt, hogy a magyar televíziózás őszi évadának nyitó darabja, a Super TV2-n vetített – frappánsan – Kasza! című, meghatározhatatlan típusú, hétfő esti műsora közben el-elbóbiskoltam, tudniillik Kasza Tibor se nem új (kilencvenes évekbeli) Fábry Sándor, se nem ihletett tehetségű stand upos, pláne nem eredeti kérdések felkent elővezetője, hanem csupán mindösszesen annyi, amennyi egyébként: zenész. Akinek persze (relatíve) jó szövege van, de ez inkább csak akkor mutatkozik meg, ha nem a vállán kell elvinnie egy innen-onnan összeollózott félamerikai, álbeszélgetős, kapcsolhatatlan elemek sorát felmutató show-t.

Kasza A nagy duett frappánsan beszóló zsűritagjaként vagy A szépségkirálynő műsorvezetőjeként például a helyén volt, következésképpen nem volt szép kimozdítani e pompás komfortzónából, s kivált nem beültetni mellé Havas Henrik bácsit, akinek még mindig, minden egyes mondatfoszlányról makacsul saját maga ugrik be. (Észak-koreai munkatáborok? Emlékszem, amikor én...)

A Kasza! valahogy úgy születhetett meg, hogy a TV2 elöljárói saját kábelcsatornáik piaci bevezetésekor – na ja – plusz tartalmak sebes, fájdalommentes előállítására adtak utasítást. Elnézve a jelenlegi helyzetet, a „csináljátok meg!” alapja nyilván nem dézsányi pénz volt, hanem némi apró, legalábbis ebben a light late night alapú kínszenvedésben semmi nincs, ami legalább picit túlmutatna a nagy kereskedelmi televíziók 1997-es bejövetele óta arcba tolt formátumain (az ingerszegény, nulla ötlettel előállított stúdióképről nem is beszélve).

Jó, a Dáridót szerencsére magunk mögött tudhatjuk, de ez a vicces-beszélgetős-egyemberes vonal részint szétturnézta már a háztartásokat, részint – ez a rosszabb – továbbra is azokban turnézik, inkább kevesebb, mint több sikerrel, ebből fakadóan az ember a két kezét összefonva imádkozik, hogy legyenek vele könyörületesek a bréjnsztormingok urai, s adjanak neki némi alamizsnát. De nem.

Kasza Tibor az első adás elején – szerény vizuális támogatással – kvázi villámtréfákat ad elő kissé zavartan (ez az állapot azért érthető egy prömiernél), s Fábrybb akar lenni Fábrynál, amire csak akkor lehetne mentséget találni, ha anno nem láttuk/hallottuk volna a Hócipőből és Rádiókabaréból megismert előadóművészt; mintegy ne tudnánk, ki volt a régi, nagy Fábry.

Jó mondat azért akad („Aki a tökéletes s betűk miatt kapcsol ide, az rossz helyen jár”), de hát ennyinél, na meg az obligát közönségtapsoltatásnál többet várnánk. Erőltetett humorral („Bárcsak itt lenne”) előkerül Magyarország legszebb és meginterjúvolhatatlan birkózólánya, Vidéki Nikolett is, természetesen az első sorból, s a két fél között kialakuló majdnem dialógustöredéket legföljebb azzal lehetne megmenteni, ha Kaszát jól földhöz vágná a csinos kisasszony, ehelyett a közjáték borzasztó, elkapkodott snittel, s nulla konklúzióval ér véget.

A betétszámként megjelenő, a Csányi Sándor új filmje ihlette Dublőrpopó című nóta nyilván a volt dáridós célközönségre kacsint vissza, az „Ott voltam” rovatnál meg már magunk igyekszünk erőltetni csöpp mosolyt a szánkra, mert gáz, hogy még a Kate Middleton és a poénból fekete kisbabája mögé bemontázsolt Kasza összképileg a dél-oszétiai bunkerekben elővezetett tréfák szintjén mozog. Az egyetlen oridzsinál jelenet az, amikor Kasza Tibor robogóra pattanva letöri a Brad Pitt uralta filmbéli gépjármű visszapillantó tükrét, hogy aztán azt egy repülőgép vécéjében ülve adja vissza tulajdonosának: ha erre épült volna a műsor, talán nem lök oldalba kétszer a feleségem, alszom-e már (majdnem).

A mélypont akkor érkezik el, amikor a csatorna ezerszer lehúzott arcai – kik mások? – huppannak le egy díványra: Cseke Katinka, Havas Henrik, Lakatos Márk próbál meg Kasza Tiborral együtt nevetni azon, hogy az ősz hajú, álmosan pislogó vendégkolléga késő kamaszkorában bevert egy szöget a falba, avagy meghúzta a korrepetitor nénit; továbbá, hogy Pataky Attilát elvitték az UFO-k.

Csupa jó sztori és újdonság, azzal spékelve, hogy a fényevésről és -konyhaművészetről szóló, fényforrásokkal elővezetett, két kézzel semmiket a konyhai eszközökbe tévő, kimondottan ciki Kasza-performansz után Havas bácsinak hatnapnyi kormányszóvivősége és az ebből az alkalomból ivott koffeinmentes kávéja jut az eszébe. S ha még ez sem lett volna elég, a szintén stúdióba trappoló Szepesi Nikolettel addig sikerül eljutni, hogy vajon, hehe, melyik sportágban vannak, hehe, a legnagyobb lepedőakrobaták. A kardozóknál, hehe, hehehe.

Felkészülni gondolnám: Staller Ilona és a csodálatos lovak.

A szerző a Nemzeti Sport főszerkesztő-helyettese