Hat hónap. Ennyi idejük van hátra a ­budapesti artmoziknak, amennyiben 2011-ben a fővárostól semmilyen állami támogatást nem kapnak - jelentette ki Pataki Ági producer, a Budapesti Artmozi Egyesület (BAE) újonnan megválasztott elnöke. Ha jók a mozisok számításai, a jelenlegi helyzet alapján ezt vehetjük készpénznek is. Ugyanis Csomós Miklós, Budapest főpolgármester-helyettese lapunknak elmondta: a ­2011-es költségvetési tervben nem szerepel támogatás az artmozik számára, azok saját finanszírozásban működnek, bevételeikkel is maguk gazdálkodnak.

Tegyük hozzá, a bevételeket ­eddig sem vonta el senki a moziktól, ­mivel azok a fenntartási és üzemeltetési költségeknek csupán kis részét fedezik. Ugyanakkor zavarba ejtően derűlátó a főpolgármester-helyettes lapunk kérdésére adott azon állítása, mely szerint a Fővárosi Önkormányzat szándéka egyértelműen az, hogy továbbra is biztosítsa az artmozi-szolgáltatást Budapesten, mivel ez egy nagy hagyományokkal rendelkező mozihálózat, amelynek megtartása és minőségi fejlesztése a cél. Pataki Ági mindenesetre meghallgatást kért Csomós Miklóstól, hogy az új városvezetésnek személyesen vázolhassa a helyzetüket.

Mivel a Magyar Mozgókép Közalapítványtól (MMK) a 2010-es első negyedéves utalások óta a 2004-ben elfogadott filmtörvény által biztosított normatív támogatást sem kapják meg a hagyományos, művészfilmes programot vállaló filmszínházak - noha erről szerződésük is van -, már most bizonytalan a legtöbb játszóhely anyagi helyzete. Az áprilisban megszűnő MMK pedig az idei évre már a pályázatot sem írta ki. Hogy ki vagy mi támogatja majd a mozikat a közalapítvány megszűnése után, még kérdéses, miképpen az is, hogy a kormány a filmtörvényben lefektetett feladatokat egyáltalán átadja-e a majdani utódszervezetnek, bármi legyen is az, vagy esetleg a törvényt módosítja inkább. Ezért is érte hideg zuhanyként a fővárosi mozisokat, hogy a főváros nyilvánosságra hozott költségvetési koncepciójában nem szerepel az artmozik fenntartására betervezett összeg, noha 2009-ben 50 millió, 2010-ben pedig 80 millió forint támogatást kaptak.

Balassa Péter, a BEA alelnöke hangsúlyozta: az Európai Unióban Észtországtól Portugáliáig bevett gyakorlat, hogy az artmozik büdzséjének mintegy egyharmadát az állam, a következő harmadot az önkormányzat fedezi, míg a fennmaradó részt gazdálkodják ki a jegyárbevételekből. Csak az utóbbiból sehol sem lehet talpon maradni. Arra, hogy ezek a kulturális intézmények piaci alapon működjenek, még a világ boldogabbik felén sincs precedens.

- Arról lehet beszélni, hogy az utóbbi évek nézőszámcsökkenése nyomán Budapesten mennyi artmozira van szükség - ismeri el Pataki Ági, hangsúlyozva: a teljes hálózat ellehetetlenítése elfogadhatatlan. Ezeknek a játszóhelyeknek ugyanis 2010-ben is több mint félmillió nézőjük volt. Balassa Péter szerint beszédes, hogy a Budapesti Operett Színház ugyan egymaga 375 ezer nézőt tud felmutatni, ám 2,4 mil­liárd forintos fővárosi apanázsban részesül. A mozisok egyhangú véleménye szerint ugyanolyan magas szintű kulturális célt szolgálnak, mint a könyvtárak, színházak, múzeumok - így ennek megfelelően kéne nekik is részesülniük a támogatásokból. Hogy ez konkrétan mennyi pénzt jelent? A BEA szerint 160 millió forintot. Nem mellékesen: ez elenyésző összeg egyetlen budapesti kőszínház éves támogatásához képest.

Az artmozik kulturális jelentőségét a főváros sem vonja kétségbe. Ahogy Csomós Miklós fogalmaz, a főváros kezelésében, tulajdonában lévő, közszolgáltató, kulturális, oktatási és egyéb a közjót szolgáló intézményeknek igazodniuk kell a polgárok igényeihez, működtetésük ugyanakkor nem lehet pazarló, felesleges. Így fordulhat elő, hogy míg Tarlós István főpolgármester A nemzet fővárosa című programjában a moziingatlanok eladása ellen foglalt állást, az éppen üresen álló Hunnia és a még működő Európa mozik értékesítésére jelenleg is pályázat folyik. Az ajánlatok bontási határideje január 20. Jó hír, hogy ha lesz rájuk vevő, akkor a befolyt összeggel a főváros tulajdonában lévő Budapest Film Zrt. gazdálkodhat, azaz saját mozijaira - Művész, Puskin, Toldi - fordíthatja majd. Ez azonban csak a fővárosi artmozipiac felének jelenthet túlélést.

Aggályos a vidéki artmozik helyzete is, igaz, ezeknek a játszóhelyeknek a legtöbbjét a helyi önkormányzat támogatja. Azonban ez a támogatás nem elég a hosszú távú fennmaradáshoz. Általánosan kijelenthető, hogy fővárosi társaikénál csupán néhány hónappal tovább tartó vergődéshez elég, ha az állami pénzek elmaradnak - erősíti meg Bíró Tibor, az „országos" Artmozi Egyesület alelnöke. Hozzátéve: a leépülés hosszú évek alatt zajlott le. Noha 2004-ben a filmszakmai kerekasztalon megegyeztek abban, hogy az MMK a teljes támogatási összeg mintegy húsz százalékát fordítja a forgalmazásra - ide tartozik a mozik fenntartása is -, azonban a filmgyártói lobbi mindent elkövetett, hogy ez az összeg csökkenjen. Így fordulhatott elő, hogy az utóbbi hat évben négymillió forintról egymillióra csökkent a termenként negyedévente maximálisan lehívható támogatás összege.

Mindemellett az egyre kisebb forgalmazási keret egyre nagyobb részét csoportosították át „ideiglenesen" az artfilmek forgalmazásának támogatására, de ezek a disztribútorok vagy kivonultak Magyarországról, vagy vegetálnak, az ideiglenes jelző pedig állandóvá vált. Jelenleg a Cirkó-Szuez és Mokép próbálkozik művészfilmekkel, ám az előbbi elsősorban a saját mozijait látja el, az utóbbi pedig nem tudja tartalommal folyamatosan ellátni a teljes hálózatot. Érdekes adat, hogy a magyarországi artnézők zöme fővárosi, noha az átlagjegyár Budapesten a duplája. A vidéki artmoziknál egyébként pont az alacsonyabb helyárak miatt bevett túlélési módszer, hogy műsorpolitikát váltanak, kilépnek az artsávból: magyarul elkezdenek kommerszeket játszani, ezzel a multiplexeket drágálló filmrajongókat meghódítani. Tavaly hét filmszínház „játszotta" ki ezt a kártyát, valamint úgy tudjuk, hogy Sopronban és Gyöngyösön is 2-2 terem írható majd nemsokára a veszteséglistára.

Amint az Bíró Tibor titulusából is kiderül, a magyarországi artmoziknak ráadásul két érdekvédelmi szervezetük is van, ami az amúgy sem erős lobbi­szerepüket jelentősen gyengíti. Igazi nonszensz például, hogy az országos szervezet elnöke ráadásul a pesti Uránia Nemzeti Filmszínház vezetője is. A szakadás egyébként három évvel ezelőtt következett be, amikor a fővárosi mozisok a pályázatokon egyenlő pénzelosztást követeltek az alapból jobban támogatott vidékiektől, akik viszont nem engedtek. A sors iróniája, hogy a kenyértörés felesleges volt, mert a kérdést néhány hónappal később már rendelet szabályozta. A mozisok lobbierejét emellett az is drasztikusan csökkentette, hogy az önkormányzati választások után nyugdíjba vonult a szakma „erős embere", Port Ferenc, a 2004-es filmtörvény és a fővárosi arthálózat egyik megalkotója.

Egyszóval: addig menjünk művészmoziba, amíg megtehetjük.

2010. november 5. Művész Mozi, Teréz körúton. zu Bárkay Fotó: Kurucz Árpád