Megosztó és Magyarország szellemi jövőjét alapvetően befolyásoló témákról indított kultúrpolitikai vitasorozatot a budapesti Katona József Színház. A Veiszer Alinda vezette műsor első része egy évek óta vitatott kérdésről: a művészeti akadémiákról szólt.

Mindezek dacára Jankovics Marcell rendező, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja, Makk Károly, a Széchenyi István Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke, Skardelli György építész és Ferencz Győző költő beszélgetéséből leginkább annyi derült ki, mély a szakadék a két akadémia között, és hiába vetődött fel például Jankovics Marcelltől is a fúzió gondolata, ennek nincs esélye. Ferencz Győző szerint nincs is rá szükség, hiszen két teljesen ellentétes elven működő intézményről van szó.

A társadalomban betöltött pozíciója is mindkettőnek más. Ennek főként az az oka, hogy a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát az MTA elnöke, Kosáry Domonkos hozta létre a kilencvenes évek elején. A másikat, amely civil ellenszervezetként indult, egy párt emelte köztestületté, és ruházta fel olyan lehetőségekkel és feladatokkal, amelyekre nem biztos, hogy akadémistái alkalmasak. Ilyen például művelődésszervezés és kultúrmenedzselés mondjuk a Vigadó esetében, illetve az egész magyar kultúra finanszírozása feletti diszponálás. (Ilyen szerepre, mint kiderült, egyáltalán nem vállalkozna a SZIMA.)

Kérdésként szóba jött, de nem tudtunk meg többet arról, miért nem került pont annak az ombudsmani felvetésnek a végére, amelyben az MMA-ról szóló törvény egyes rendelkezéseinek megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól az alapvető jogok biztosa. Szabó Máté szerint ellentétes a művészeti szabadsággal az, hogy az MMA alapító tagjai csupán egyetlen civil szervezetből kerülhettek ki. Azt is alaptörvénysértőnek tartja, hogy a művészeti akadémiáról szóló törvény lehetővé teszi a Magyar Művészeti Akadémiának, hogy maga határozza meg a tagság feltételeit.