Dési János: A magyar szürke 48 árnyalata. Ab Ovo 324 oldal, 3150 forint

Valóban igaz: a magyar parlamentarizmus komédia. A magyar politikusok nagy része pojáca. Csak ne volna muszáj őket komolyan venni – Ady Endre idézett sorait választotta mottónak Dési János A Magyar szürke 48 árnyalata (Kis politikushatározó) című könyvéhez. A kötet – bár javarészt a magyar parlament tagjairól, egyéb politikacsinálókról, rajtuk keresztül a parlamentarizmusról is szól – azért mégsem komédia, noha a komikum erősen átszövi. És erről nem a szerző tehet, hanem a főszereplők többsége, aki leggyakrabban nem csupán a vicc alanya, hanem egyenesen a megtestesítője.

Dési munkájának címe az elmúlt időszak egyik hazai sikerkönyvére: E. L. James A szürke ötven árnyalata című regényére utal, és miként abban a kötetben, úgy ebben is felbukkannak titkok és sötét vágyak, de a cím ezúttal egyebet is jelent. A „magyar szürke” kifejezés csak egy hangyabokányi távolságra van a „magyar szürke marhától”, de, ha nem vagyunk ennyire gorombák (szívünk szerint a politikusok többségével ennél sokkal gorombábbak lennénk), akkor maradjunk anynyiban, hogy a magyar politikus általában szürke, mint a mezei egér.

Dési Jánosnak mégis sikerül színt vinnie ebbe az összeállításba, ami persze nem mindig az ő érdeme, hanem –hogy konkrét példával éljünk – mások mellett a televíziós szappanoperában felbukkanó Rogán politikusé, a kifizetetlen kiflicsücsköt majszoló Selmeczi szóvivőé, az ördögöt a Rolling Stones-szal azonosító Semjén politikusé, nem beszélve Kerényi udvari mulattató, a kötetben megidézett szürreális, politikai villámtréfáiról.

Dési János könyve, könnyed hangütése, a tárgyalt élőlények szarkasztikus humorral átszőtt, derűs vizsgálgatásának okán valamiképpen Nagy Lajos Képtelen természetrajzára emlékeztet. Dési úgy szemléli a kiválasztott politikusokat/politikaközeli közszereplőket, akárha mikroszkóp alatt kalimpáló, furcsa élőlényeket figyelne meg. S bár tudjuk: minden viccbe mártott a test a súlyából annyit veszít... a magyar szürkéket a szerző ezúttal hiába mártja viccbe, hiába szembesíti őket kancsal kijelentéseikkel, némelyiküket még szégyenletes múltbéli tetteivel is, a főszereplők súlyosak maradnak. Sőt: fajsúlyosak. Legtöbbjük a választások meghatározó figurája lesz.

A szerző arra tesz kísérletet, hogy a közfigyelem fókuszában álló 48 közszereplő bemutatása során felidézze a velük kapcsolatos legfontosabb eseményeket, valamint fontos/botrányos/mosolyogtató kijelentéseiket. De lehetőséget ad arra is, hogy legalább nagy vonalakban megismerjük a kiválasztott politikusok múltját, tanulmányait, eredeti foglalkozását. És most tegyük a kezünket a szívükre: erről olvasva hányan sóhajtanánk föl: maradt volna a kaptafánál! Igaz, akkor most Selmeczi Gabriella egyszerű pincérnő lenne (későbbi tanulmányai kapcsán egyszerű üzemgazdász vagy egyszerű zsurnaliszta), nem pedig nagyon egyszerű szóvivő.

Vagy itt van Kubatov Gábor, aki az egyik legenda szerint a mai napig fütyörészve szerelhetné a meghibásodott soroksári autókat, más életrajzi források szerint gépészmérnökként kereshetné a kenyerét, a helyett, hogy bizonyos listák összeállításával a Fidesz-hívőket keresné. Vagy itt van a meglepően képzett Gyöngyösi képviselő, aki adótanácsadóként, közgazdászként a zsidó származású parlamenti képviselők összeírása helyett inkább egyéb matematikai műveleteket végezne mindannyiunk épülésére. Amúgy pedig a könyvben találunk kitűnő portrékarikatúrákat (Pápai Gábor) és rokonszenves szereplőket is szép számmal, találunk figurákat a politika valamennyi oldaláról, leggyakrabban persze az árnyoldaláról, de a politika már csak ilyen: abból van neki a legtöbb.

Dési János azt nyilatkozta a könyv kapcsán: úgy képzelte el ezt az összeállítást, mint egy gombahatározót, ami látszólag csupán érdekesség, de valójában nagyon fontos segédkönyv. Ha ugyanis valaki a nélkül járja az erdőt, abba bizony bele is halhat. Elég egy rossz gombát leszedni, azaz rosszul választani, és kész a baj.