Milyen volt a merkúri időszámítás?

Ötéves várakozás, felesleges színválasztás, kiszolgálás helyett kiszolgáltatottság és kivételezés – nagyjából így jellemezhető a merkúri korszak.

Húszéves fiamnak nehéz elmagyarázni, hogy mi is az az autó-előjegyzés, ő csak azt látja, hogy szinte minden sarkon csillogó szalonokban ötven autómárka kínál vagy kétezerféle típust sokféle akció keretében. Amikor én voltam kölyök, kiemelt újsághírnek számított Magyarország első és sokáig egyetlen autószalonjának átadása, mely 1960-ban az államforma nevét viselő Népköztársaság útján nyílt. Állt benne két-három autó, a falon tábla jelezte, hogy hol tartanak a kiutalások: sorszámot az kapott, aki előre befizette a vételár húsz százalékát.

Típustól függően négy-öt évet kellett várni, és hiába jelölte be a vevő a listán szereplő három szín egyikét, lehet, szinte biztos, hogy egy negyediket kapott. Szóval választásról szó sem volt. A gépkocsi-forgalmazó Merkur nevű vállalat várólistáján olykor kétszázezer előjegyzés szerepelt, ám 1971-ben csak 42 ezer autó érkezett Magyarországra. Nem mellékesen nagyjából ennyi volt a 2012-es magyar személyautó-piac...

A türelmetlenebb álmodozók olykor elsétáltak az egyetlen szalonba, ahol megcsodálták az éppen kiállított néhány autót: ennyi fért be és ennyire is futotta, hiszen minden darab évekre előre elkelt.

A Škoda, Moszkvics, Wartburg és Trabant sokáig uralta az egyetlen bemutatótermet, ahová évente többezren zarándokoltak el családi programként, hogy közelről is láthassák megálmodott kocsijukat. A vidékieknek maradt az Autó-Motor, melynek legnépszerűbb olvasmánya az autó-átvételi sorszámok táblázata volt. Akkoriban annyiba került a kéthetente megjelenő újság, mint egy liter benzin, vagyis kettő forint ötven fillérbe, azóta a lap ára százszorosára, az üzemanyagé százötvenszeresére drágult.

Közben azért bővült a kínálat: igazi szenzáció volt, amikor 1971-ben a budapesti Technika Házában bemutatták az első Zsigulit, a szerencsések hosszú sorbanállás után bele is ülhettek, a tehetősebbek és türelmesebbek később birtokolhatták is az új szovjet modellt, mely a Fiattal történt megállapodás értelmében a 124-es mintájára készült.

Beindultak a szállítások, sokan átírták Wartburg-megrendelésüket a nyolcvanezer forintos Zsigulira, mert megérte a tízszázalékos többlet. A szovjet autóipar megugrásának, valamint a Zsigulik ellentételezéseként szállított Ikarusoknak és a Bakony Művek alkatrészeinek köszönhetően a magyar személyautópark megközelítette a háromszázezres darabszámot.

Az első Zsigulit 1971 nyarán dr. Kurcz Árpád vehette át, a villányi állatorvos 152 ezer kilométer után cserélte újra kocsiját. A százezredik Zsiguli ünnepi átadásakor, 1973. március 5-én már nemcsak Csepelen, hanem Debrecenben is működtetett átadótelepet a Merkur, melynek feladata az autók szétosztása volt. Mert a sorszám nem mindig számított, hiszen az éves mennyiség 10-15 százalékát kivételezettek kapták: jogcím volt a Kossuth-díj, az olimpiai bajnoki cím, de a legtöbbet az egyetlen párt, valamint a szakszervezeti és tanácsi apparátus kiemelt funkcionáriusai, olykor rokonai kapták. Akinek Zsiguli jutott, az nemcsak anyagilag állt jól.

A százezredik zsiguli átadása
06.10. Százezredik zsiguli. Fotó: Mikó László
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.