Mikó a légzését is megtanulta - mégis állandóan készülnie kellett a váratlanra Mario Anzuoni / Reuters

A hétfő éjjel elhunyt Robin Williams mintegy negyven filmjét szinkronizálták magyarra. Hangját kölcsönözte neki többek között Maros Gábor (Egy úr az űrből, Agyament Harry, Hazudós Jakab), Rudolf Péter (Garp szerint a világ), Bajor Imre (Jó reggelt, Vietnam, Cadillac Man), Tordy Géza (Holt költők társasága, Good Will Hunting), Harsányi Gábor (A halászkirály legendája), Dunai Tamás (Hook), Újlaky Dénes (Táncoló talpak) Szombathy Gyula (Nászfrász), de a legtöbb – 17 – filmben Mikó István beszélt magyarul helyette.

Mikó munkái között volt például a Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van, a Jumanji, a Flubber – A szórakozott professzor, A nagy fehérség, az Éjszaka a múzeumban, a Vén csontok, A komornyik.

Mikó Istvánhoz nagyon közel állt az amerikai sztár. Nagy komédiás volt, de mindig ott bujkált benne a dráma, sőt a tragédia is – mondta lapunknak Mikó. Ezért végig figyelemmel kísérte pályafutását, akkor is, amikor kiváló pályatársai szinkronizálták őt.
Arra a kérdésre, hogy hasonlóság is felfedezhető a játékukban, annyit mondott, hogy ezt ő nem tudja, külső szemnek kell megítélnie az ilyesmit.

– Megtanultam őt szinkronizálás közben – magyarázta a magyar színész –, a ritmusát, a váltásait, a lélegzetvételét. De bármennyire ismertem már, készen kellett állnom, mert mindig meglepte a nézőt valamilyen váratlan húzással. Minden szerepében parodizált például másokat, néha négy-öt különféle pályatársat, érdekes feladatot jelentett lekövetni őt. Mondom, a komikum és a tragikum kettőssége jellemezte. Az esetlen báj, ami egész játékát meghatározta, nekem is kedvemre volt.