Mint írják: a legismertebb, világszerte a leginkább finnek tartott alkotást sokan az északi ország népének hiteles őstörténeti forrásának, népművészeti alkotásnak hiszik. Mivel nem az, hanem Elias Lönnrot 19. századi népköltészeti gyűjtésén alapuló, egységes szerkezetbe foglalt énekek láncolata, amivel szemben Juha Pentikäinen, a Lappföldi Egyetem és a torniói Északi Kultúra Intézetének munkatársa egy samanisztikus eposzt szeretne összeállítani, mely a medvekultusz hagyományára épül.

Pentikäinen szerint maga Lönnrot is elismerte, hogy akár hét különböző, „egyaránt érvényes" eposzt írhatott volna a rendelkezésére álló anyagból. Pentikäinennek azzal szemben is kifogása van, hogy Lönnrot lineáris eposzt szerkesztett, holott a rúnaénekesek világképe ciklikus volt - idézi a honlap a kutatót.

Lönnrot a 19. században gyűjtötte össze folklórszövegeit, amikor a finnek (és karjalaiak) már több évszázada keresztények voltak, ezért a gyűjtött anyagban számos keresztény motívum is felbukkan. Az eposz befejezése Mária teherbe esését és Jézus születését, a pogány idők végét mondja el jelképesen. Ez azonban nem tetszik mindenkinek.

Pentikäinen „alternatív Kalevalájában" olyan szövegeket szeretne felhasználni, melyeket Lönnrot mellőzött – különösen amelyek az északi népek medvehitét, a Kalevalánál „igazabb hagyományát" tükrözik. A mű leírná a medve égi megteremtését, a megjelenését csillagkép formájában, a szent állat természetes megszületését és éves életciklusát a földön, az elejtett állat rituális halálát és temetését, mitikus menyegzőjét az égbe való visszatérése előtt.

Az alternatív Kalevala ötlete azonban nem aratott osztatlan sikert. Még a kutatók körében sem.