Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság

Van filozófiai mondanivalója a történetnek?

- Igazán nincs. Inkább csak elgondolkodtat... Miért mondja azt valaki, hogy semmi, ha megkérdezik tőle, mi a baj? Miért hárítja el a kérdést, miért gondoljuk azt, hogy ez az egyszerűbb megoldás? A magyar társadalom tele van elhallgatott nyomorúságokkal. Azt, hogy ezeket a dolgokat lenyeljük, nem lehet büntetlenül csinálni, tönkreteszi a személyiséget, az ember körül mindent. Ez egy viszonylag jól kódolható, de nem szájbarágós mese.

Hogyan határozná meg a műfaját?

- Koncertszínház. Az Idáig tudom a történetet kevesebb színházi elemet tartalmazott. De már ott is volt ebbe az irányba való törekvés. A Semmi Konferencia talán egy kiforrottabb, határozottabb koncepció mezsgyéjén készül. Fejből mondjuk a szövegeket. Lesz egy-két páros jelenet. Lesz díszlet, jelmez, amit Vereczkei Rita készít nekünk. Szóval sokkal inkább színházszerű lesz, mint az Idáig tudom. Fontos viszont, hogy nem színészkedésre törekszünk, hiszen nem vagyunk színészek, hanem történetmesélésre.

A Lovasi Andrással készült interjút az április 26-án megjelenő Népszabadságban olvashatják.